A pirospöttyös bögre

Kislányként, a nagymamáméknál mindig a "pirospöttyös" bögre volt az enyém. A mamám reggelente kamillateát főzött, amit persze kötelező volt meginni, mert "kell a meleg folyadék a pocakodnak"...Az évek múlásával persze egyre ritkábban voltam (sajnos) a mamánál, a "pirospöttyös" egyre ritkábban volt használatban. 


Már egyetemista voltam, amikor egyszer a mamánál pakolásztam és kezembe akadt az "én bögrém". Hátul volt, leghátul a polcon. Kivettem, mutattam a mamának, hogy "nézd, megtaláltam a kedvenc bögrém", mire ő halkan így felelt: "a tiéd, neked tettem félre, ha jössz, örülj neki. Régóta vár".
Ekkor persze belém hasított a felismerés, hogy nagyon ritkán látogatom meg őt...a bögre pedig szinte sosincs használatban, azért került egyre hátrébb...leghátulra. Várt rám, ahogy a mama is. De én nem mentem, mert annyira elfoglalt saját felnőtté válásom...


A mama sajnos már nem él. A bögre eltűnt, nem tudom hová lett. De azt tudom, hogy azóta a pirospöttyös bögre emléke egyet jelent a gyerekkorommal ...és a mama szeretetével. A szeretettel, ami nem rótta fel, hogy nem látogatom meg olyan gyakran már...

Jurák Kata

Címkék: család, Jurák Kata
http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/26643/pics/lead_800x600.jpg
család,Jurák Kata
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?