Így lettem szuperanyu és szupernő

Nézed a tested a tükörben. Már nem tökéletes..mondjuk, soha nem is láttad annak. Hiába mondták, hogy “szép vagy” és hiába dicsért a szerelmed, te mindig találtál hibát magadon. Aztán az évek múlásával már tényleg nem olyan feszes a bőröd, és valóban látszanak szarkalábak a szemed alatt..De most, amikor belenézel a tükörbe, mégis másként látod magad. Nézed a hasad…két gyermeket hordtál benne kilenc hónapig. Nézed a kezed..mennyit emelted fel még huszonkilósan is őket. Nézed a hajad..már megjelentek az ősz szálak..de nem bánod. Nézed a lábad..mennyit futottál utánuk..fáj a derekad a sok hajolástól és emeléstől, a terhességtől, az évek súlyától. Mosolyogsz és tetszik, amit látsz. Egy érett nő mosolyog vissza rád a tükörből, aki nem dőlt be annak, hogy olyanná kellene válnia, mint a celebanyukáknak a tévéből. 

Mert amúgy amikor láttam, hogy te jó ég, a Sarka Kata hogy tud ilyen hamar lefogyni a szülés után én pedig miért nem, akkor a szülés utáni depresszió helyett megjelent az önvád, meg az, hogy most én mit csinálok rosszul, hogy a két gyerek, a háztartás mellett nem jutok el edzeni és pikk-pakk formába lendülni.

Néztem a tükörképemet a félig felhúzott farmerral, mert bizony nem jött fel tovább...aztán elkezdtem pityeregni, hogy akkor én most már mindig ilyen duci maradok és tuti, hogy a férjemnek is óriási csalódás, hogy nem vagyok a Sarka Katához hasonló szuperanyu a tévéből.

Ezzel az érzéssel persze sikerült jól elcsesznem a hangulatomat, odavágni az önértékelésemnek egy jókorát és behívni a féltékenységet az életembe. Aztán egyik este az egyik kereskedelmi csatorna magazinjában pont az említett hölgy volt látható, amint interjú közben a gyerekét eteti cumisüvegből. A férjem meredten nézte a képernyőt (bennem persze rögtön jött az érzés, hogy most éppen hozzá hasonlít és mennyire elégedetlen lehet velem), majd megszólalt: "azt hiszem, nagyon szomorú lennék, ha te úgy etetnéd a Kincsőt, hogy nincs szemkontaktus köztetek".  Majd odajött és átölelt: "annyira csodálatos anya vagy, köszönöm!"

Ez volt az a pont, amikor zokogásban törtem ki, amit persze a Férj nem igazán tudott hova tenni, zavartan ölelt tovább, hogy ő most milyen érzéscunamit indíthatott el vajon...És amikor elmondtam neki, hogy én nem vagyok szuperanyu, mert nincs szupertestem, akkor halkan közölte, hogy nekünk nincs bejárónőnk, sőt, gyerekvigyázónk sem, mindennap főzök és ellátom a családot, ami minimum háromemberes feladat és ahogy ismer, még akkor sem bíznám a takarítást, főzést, gyereknevelést másra, ha megtehetnénk, hogy ezért másnak fizessünk, így próbálkozzak meg elfogadni a tényt, hogy én egy csodálatos anya vagyok, nem pedig egy celebmaca.

Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy nem fogok a média által sugallt szupernőszerepére hajtani, mert a férjemnek és a gyerekeimnek szuperanyu vagyok, a fontos pedig tényleg csak az, hogy a család boldog legyen és teljes és ehhez egy kiegyensúlyozott anyukára van szükség, nem pedig egy önmarcangoló, depresszív emberre. 

A felesleges kilóktól természetesen megválik az ember, én szinte észre sem vettem, hogy mikor tűntek el rólam, konditerem nélkül, babasétáltatással, közös kerékpározással, kirándulásokkal. 

Most, amikor nézem a tükörképem, arra gondolok, hogy mennyire csodálatos, hogy a férjem nem engedte, hogy illúziók általi világ -és önképem legyen a tévében látott szuperanyuk után és így boldog nőként élhetek, egészséges testképtudattal. 

Szeretettel: 

Jurák Kata

http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/26703/pics/lead_800x600.jpg
anyaság,család,életmód,Jurák Kata,lelki egészség,testkép
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?