Szerettél már annyira, hogy elengedted?

A Nő útközben ezerszer végigmondta magában, hogy mit és hogyan fog majd mondani a Férfinak. Elhatározta, hogy Ő most nagyon nyersen és kendőzetlenül őszintén fog beszélni, mert a Férfi ezt érdemli. És természetesen majd jól kiadja a Férfi útját, mert nekik nincs közös jövőjük. Ez biztos. Győzködte magát, hogy csakis ez lesz a legjobb megoldás, nincs más opció. Arra is felkészült, hogy gigantikus veszekedés lesz a találkozóból, mert ahogy a Férfit ismeri, nem fogja annyiban hagyni, hogy így beszéljen vele.


Amikor belépett az ajtón, már vette a levegőt, hogy a Férfira zúdítsa sérelmeit. A Férfi azonban halkan ezt kérdezte: "kérsz egy teát?"


A Nő döbbenten állt és nem értette, hogy most a benne levő feszültség és felháborodás, az addig súlyosnak érzett sérelem hogyan is illant el egy másodperc alatt? Legszívesebben a föld alá süllyedt volna, de a szőnyeg sajnos nem nyelte el, pedig titokban szurkolt érte, hogy történjen csoda, nyíljon meg a föld, süllyedjen el a szőnyeggel együtt, amire lehuppant. 

Nézte a Férfit, ahogyan készítette a teát és csak arra tudott gondolni, hogy mekkora balek... hogy a haragját képes lett volna rázúdítani arra az emberre, akit ennyire nagyon szeret... Mert igen, ebben a pillanatban hasított bele a felismerés, hogy az a Férfi, aki a konyhában a teavizet forralja éppen és aki egyetlen mondatával visszahozta a valóságba a képzelt sérelmekkel teli világából, az a Férfi az, akire mindig is vágyott, akit mindig is akart és akit most majdnem elveszített.

A Nő zavarban volt. Egyrészt, mert ez volt az első olyan alkalom az életében, amikor nem tudott megszólalni, másrészt, mert a Férfi iránti érzelem felismerése még nagyon új volt számára. Még sosem érezte, hogy valakinek megadná magát teljesen. Szakítani jött, kiabálni és most ott ül a szőnyegen némán. Ezen el is mosolyodott, mert az jutott az eszébe, hogy egy komédiában milyen jó jelenet lehetne, kár, hogy ő éppen a főszereplő és rajta nevetnének. 


A Férfi azonban halkan elmagyarázta neki, hogy a viselkedése gyerekes, az érzelmi hullámokat tartogassa a barátnőknek, ő pasi és ebből adódóan nincs szüksége emocionális cunamikra, mert ő amúgy szeret a munkájára koncentrálni napközben. A Nő némán hallgatta és csodálta. Egyik ámulatból a másikban esett, leginkább önmagán lepődött meg (Miért nem vág vissza? Erre azért mondhatna valamit, igazán..), hogy figyelmesen hallgatja a Férfit és nem akar megmagyarázni, elmagyarázni, vádaskodni, balhézni, csak megérteni akarta Őt. És mivel rádöbbent, hogy mindennél, magánál is jobban szereti a Férfit, ezért úgy döntött, hogy nem akar neki szenvedést okozni a hisztijeivel, a féltékenységével, meg azzal, hogy mindig, mindent tudni akar...és azt mondta: "A legjobb lesz, ha nem találkozunk többet."


Kifelé menet azon gondolkodott, hogy miért nem sír, miért nem üvölt a fájdalomtól, hogy lehet az, hogy végre megérti, mi az, hogy feltétel nélküli szerelem és azonnal el is engedi?


Felnézett az égre. "Újhold"- mondta. "Nem is választhattunk volna jobb alkalmat a szakításra" 

A Férfi átölelte és a Nő érezte, hogy most kapták meg egymást először igazán. Most, hogy elengedték a másikat. 

Jurák Kata

http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/26734/pics/lead_800x600.jpg
elengedés,Jurák Kata,szakítás,szerelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?