Nem ártana tudni, hogy egy nőnek hogyan is kellene viselkednie

Remélem, nem bántok meg senkit azzal, amit most írok. De határozottan az a véleményem, hogy a nők nagy része baromira nem tudja, hogy mi is lenne a dolga, hogyan kell egy nőnek viselkedni és milyen szerepet kellene betöltenie egy családban. Amúgy meg tényleg vannak, akik alkalmatlanok anyává válni...mondjuk, azzal nincs is baj egészen addig, amíg ki nem találja magának, hogy neki "gyerek kell".

Hát mi a túrónak kellene ugyan neked egy baba, ha csak azért nem, hogy egy újabb szerepben tetszelegj, te Miss Jajdeszépvagyok? Hogy a négyszázezres babakocsiban tologasd a gyereket, meg siránkozz, hogy "szülés utáni depresszióm van", holott csak lusta vagy felkelni a gyerekhez éjjel...Nos, az én anyukám mondott egy nagyon jót, amikor egy ilyet hallott..."Nem depressziója van ennek, hanem ideje. Foglalkozzon inkább a gyerekkel, ne kibúvót keressen" Szóval igen, ebben azért mégiscsak van valami. (És most tekintsünk el attól, ha valaki tényleg ebben a betegségben szenved, nem róluk szól a bejegyzés, hanem azokról, akiknek egy kibúvó érv arra, miért is nem akarnak semmit sem csinálni a sóhajtozáson kívül). 

Szerintem azért (is) ilyen idióta a társadalmunk, mert felnőtt egy olyan generáció, aki megszokta, hogy ajnározzák, hogy minden róla szól, hogy Ő és Ő és Ő van a középpontban, a problémákat megoldják helyettük és amikor nehézség adódik, áll bambán, hogy "namostmilesz". Aztán az is ott van, hogy nem tudja, hogy mitől nő a nő és mitől férfi a férfi, így meg igen nehéz anyává és apává válni, megfelelő szülői mintát mutatni. 

Ismerek olyat, aki "végigcelebkedte" a terhességét, tisztára trendi volt a nő, meg még a posztjai is folyamatosan a gyerekvállalásról meg a megfelelő gyerekcipőről szóltak. Gondoltam, ez igen, ez a csaj felkészül, de rendesen...Aztán a szülés után sírt, hogy sír a gyerek, meg most hogyan kell pelenkázni, egyedül ne hagyják vele, amúgy meg úristen, ő képtelen erre.Gyereket gondozni. Meg aludni akar. Nos, azért ezt illett volna mondjuk 40 héttel előbb jól átgondolni, mert a gyerek nem visszaváltható dolog, szóval az ott marad, egy életre.

Az ilyen típusú nők persze ráfogják a szülésre a hangulatváltozásukat, sajnáltatják magukat, hogy így a gyerek miatt, úgy a gyerek miatt és mindig kib@szott jó kifogásuk van arra, hogy ők miért is nem csinálnak semmit. Az apa és a család persze jól helytáll (muszáj), meg toleránsak is...egy darabig. Aztán a Gyereknevelésre Képtelen Miss Jajdeszépvagyok csodálkozik, ha elválnak tőle, akkor meg ott marad a gyerek, akit a legjobban sajnálok. De az is van, hogy az Apa beáldozza magát és inkább a családdal marad, mert tudja, hogy így legalább a gyerek gondozva van. Mert szereti annyira a gyerekét, hogy inkább elviseli a hisztit, az önsajnáltatást és megpróbál a gyereke felé kompenzálni. Egy nő alkalmatlansága az anyaságra két másik embert tesz tönkre. Remek.

Szóval szerintem a kulcs a nő kezében van. Próbálkozzunk már meg felfogni, mi, nők, hogy mi vagyunk a családi tűzhely őrzője. És ez nem azt jelenti, hogy nekünk kell főzni. Sokkal inkább azt, hogy mi biztosítjuk a melegséget, hogy ne fagyjanak meg a szívek, ne tűnjenek el érzések..sajnos nem pozicionáljuk megfelelően magunkat, mert annyi más szerepben kell megfelelni, tudom. Munka, gyerek, család, magadra meg nem marad idő és fáradt vagy és nyűgös.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én nagymamám hajnalban kelt és mire felébredt a család, már be volt gyújtva, kész volt a tea, a reggeli, soha nem láttam szomorúnak és egyetlenegyszer sem hallottam panaszkodni, hogy ennyi gyerek van, meg mennyi munka és mellette a háztáji. Tette a dolgát és olyan érzelmi biztonságot nyújtott a család minden tagja számára, ami a mai napig, a halála után sem múlt el. Mert a gondoskodása, törődése egy életre megfelelő lelki útravalót adott mindannyiunknak. A főztjében ott volt a szeretete, amitől a"mama főztje" a legfinomabb.

Ma már legtöbbször mirelit, előregyártott ételeket esznek a gyerekek, gyorsan legyen kész, ne kelljen figyelmet fordítani rá...Nem tudom, ki érzi át, mit is akarok ezzel üzenni. Mielőtt még elkezdenének az ultrafeminista, nagyliberális női jogvédők kommentelni, szeretném hangsúlyozni, hogy nem gondolom azt, hogy a nőnek csak otthon, a konyhában a helye, meg maradjon csendben és kuss a neve. De nézzétek meg azokat az ősi társadalmi rendszereket, például afrikai törzsek, ahol mindenki tudja, mi a feladata, ahol a férfi vadászik, a nő gyereket nevel, főz. Szerintem baromira nincs "szülés utáni depressziójuk" és nincs gond a tisztelettel sem, mert a fiatalok tisztelik az időseket, a nő a férfit, a férfi a nőt. Szóval kéretik most kicsit elgondolkodni azon, hogy a nagy liberalizmus hova vezetett, mondjuk az amerikai társadalomban. Megőrültek az emberek, mert felcserélődtek, összemosódtak a szerepek, nincs identitás vagy torz a kép...(És külön bejegyzést fogok szentelni a "Gyerekmentes Övezet" rajongóinak, mert megéri.)

Azt gondolom, hogy ezt csak kicsiben tudjuk elkezdeni megváltoztatni. Amikor a gyereket nem a tévé neveli fel, hanem te olvasol neki esti mesét. Amikor meghallgatod, figyelsz rá, nem a telódat nyomkodod...amikor megkérdezed a férjedtől, hogy milyen napja volt és nem azt mondod, hogy "egyél, amit találsz", hanem készítesz neki valami vacsorát...közösen étkeztek, nem kutyafuttában. Azt hiszem, rajtunk, nőkön nagyobb a felelőssége annak, hogy milyen lesz a jövő, mint gondolnánk. És nem a politika fogja ezt jó irányba vagy rosszba terelni, hanem Te vagy Én.. És a lányod, akinek megtanítod, hogyan kell takarítani, főzni, babázol vele, nem csak az ipadjét nyomkodja...És aki nem fog meghátrálni, ha a saját gyerekét nem tudja álomba ringatni és nem hív majd kétségbeesve, hogy valaki oldja meg helyette a pelenkázást. Mert ha nem helyezzük vissza magunkat a melegség őrzőjének szerepébe, ha nem találunk vissza önmagunkhoz, azt hiszem, abban egyetértünk, hogy dilettáns és torz világban fogunk élni. És ez a jövő már elkezdődött.

Szeretettel: 

Jurák Kata

83
http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/32787/pics/lead_800x600.jpg
anyaság,felelősségvállalás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 83 db hozzászólás érkezett!
Ferencné 2017-04-27 10:33:04
Kedves Kata !Nagyon szépenés okosan megírtad ezt a cikket ! kedvelemezt az írást mert igaz minden szó ami benne van ! biztos vagyok abban hogy te így élsz nőként ahogy itt leírtad ! nagyon szép és nagy dolgok ezek és mindennél többet ér hogy mindent szeretettel és nem kényszerből megtegyél a családodért hogy boldognak lásd őket és ezáltal te is az vagy ! Sajnos egyre kevesebben vannak nők akik így gondolkoznak ! és ez nagyon szomorú ! el vannak foglalva saját magukkal a külvilágnak akarnak megfelelni mintha nem is a való életben a színpadon lennének nap mint nap ! ezt megsínyli a család ! nem is erősödik a család összetartozása és szeretette inkább gyengül nincs aki összetartsa az anya a nő a feleség ! Köszönet a cikk megírásáért ! gratulálok neked !
Válaszolok
Mária 2017-04-22 15:27:01
Ez mind szép és jó, de itt nincs szó azokról a férfiakról, apukákról, akik egy idö után azt mondják, ez nekem sok, és lelépnek. Anya ott marad egy-két-három gyerekkel, és ö nem tudja ezt mondani, mert valakinek kell tartani a frontot. Egyedül nevelö anya rengeteg van, és apuci keres egy új, csinos, fiatal nöcit, aki "kedves" és nem nyügös! Erre is rengeteg példa van a mi, 45-50 ´-es korosztályunkban. Mi erre a magyarázat?
Válaszolok
Robert 2017-04-19 16:18:56
Először is: a szerepek tisztába helyezésével egyetértek. Elhunyt nagymamám mesélte, hogy fiatalkorában ismert egy hét gyerekes családot. Ott az apa azzal "humorizált", hogy "Ennyi szelet kenyeret még leszelni is sok, nemhogy megkeresni a rávalót." Egy éven belül mind a hét gyerek meghalt. Ezután még született egy gyereke ennek a párnak, de az apa többet már nem mondott ilyet.

Úgyhogy a szülői alkalmatlanságnak semmi köze a liberalizmushoz, meg korunk technikai dolgaihoz.

A technika fejlődése folytán (pl. okostelefon) valóban több dolgot észlelünk, de felelőtlen/alkalmatlan kijelentések és emberek már jó régóta vannak.
Válaszolok
Szekeres 2017-03-06 14:10:10
Végre valaki megmondja... Kérdeznék az emberek, miért vagyok én "antifeminista".. Ezért. A világ tele van férfigyűlölő hercegnőcskével, akiket a világon semmi más nem érdekel, csak önmaguk és a kinézetük. Valószinűleg azért, mert az agyi kapacitásuk nem képes többre. Én az ilyeneknek mondanám, hogy menj a konyhába, és amig nem készült el a vacsorám, addig "kuss a neved"!!! Természetesen csak azért nem szabad lenézni valakit, mert nő, és egyetértek az egyenlőséggel is. De a férfiellenes, hisztis hercegnőbarbik nem tartoznak számomra az egyenlő emberek közé. Az meg hogy sajnáltatja magát össze-vissza, és követel megállás nélkül, amig a férje inkább lemond a munkáról hogy elvégezze még azt is, ami a felesége dolga lenne, elfogadhatatlan és kimondhatatlanul szánalmas. Egyébként, azzal semmi baj nincs, ha valaki tisztában van vele, hogy a saját lelkével kell a legtöbbet foglalkoznia, mert ha magát nem tiszteli maximálisan az ember, akkor a környezete sem fogja tudni megfelelően tisztelni. De ettől függetlenül tudnia kell, hogy nem csak önmagát kell tisztelnie, és persze azt is, hogy attól hogy nőnek született, még nem lehet mindig igaza és semmilyen joga nincs a hisztijével irányitani a férfiakat. (TISZTELET A KIVÉTELNEK)
Válaszolok
Beáta 2017-02-26 18:35:35
Igen ez az egyik véglet..Azok a hölgyek akik nem azért szültek mert valoban akarták ,hanem más más indokbol...Az is igaz hogy a mai társadalomban az a gyerek amelyik nem jár márkás drága cuccokban az kilog a sorbol..Ezért szinte belenevelik a gyerekekbe hogy akkor vagy valaki ha pénzed van..És ez a legtöbb kiskamaszt érinti.A másik véglet az az Anyuka fajta aki mindent és mindenkit meglát..Természetesen magàn kivül.Az az anya akinek szinte a sarkában van egy bármikor mozdithato nagyi vagy esetleg nagyobb gyerek az el nem tudja képzelni milyen az amikor egvedüll kell megoldanii anyukának mindent mert nincs segitsége.Apa melozik nagyi más városban stb.stb.Sok olyan anyåt ismerek akik imádják a picurikat de egy idö utån elelfádnak.Összegyülik a stressz és muszály kiadni.Ki igy ki ugy..Attol még jo anyák .Nincs ezzel semmi baj..Csupàn òk is emberek..Van aki kipanaszkodja magát van aki eltünik egy orára és kisirja magát.Szerintem ezek az érzések minden anyában megvannak söt régen is megvoltak csak nem verték nagydobra illetve aki panaszkodott az szégyenre számithatott.Hiszen könnyü ugy boldog anyuka lenni ha lepasszolod a gyereket a nagyinak naprol napra vagy másnak.Te pedig mész dolgodra..hisz mit gondol a világ ha csapzott a hajad és le vagy épülve.Igen igy könnyü ..Könnyü meglàtni azokat akik fáradtak hajszoltak és nem jut idejük magukra..Szoval mint mindennek ennek is kèt oldala van.Egy biztos .Egyik anya sem tudja hogy a másik valoban min megy keresztül.Hisz ha anya hasában megtanultunk volna türelmesnek és anyának lenni nem lennének ilyen helyzetek hohy mindenki látszat ès külsösègek alaján itèlne vagy ne adj Isten itélkezne.
Válaszolok
Sara 2017-02-24 02:08:40
Hat amit irtal behelyetesitve a nő helyett ferfire is igaz. Valoban vannak ilyen nők is. De szerintem az is igaz, hogy egyedul nevelni egy gyereket vagy tobbet egy csaladban semmi segitseg nelkul is eleg nehez, mivel egy embernek csak 2 keze van es ez lekorlatozza a minoseget, telyesitmenyt meg sokmindent, megy 1 ember ereje es birokepessege is egy masik korlat. Szerintem a cikkiro sose nevelt egyedul gyereket vagy nincs is csaladja. Hanem tudna, hogy az ejjel nappal megallas nelkul ebren lenni egy ideig megy csak.
Válaszolok
Tamás 2017-02-23 20:57:22
Szerintem a világ, és benne az emberek, ezeknél az egy-két sztereotípiáknál sokkal, de sokkal sokszínűbbek :) Teszem hozzá, hál'Istennek. Ettől elképesztően gazdag, és izgalmas az életünk. Sejtésem szerint nem túl aktuális Magyarországon ez a világnézet, mindenesetre senkit sem szeretnék győzködni semmiről. Ha valaki tudja a tutit, az lehet, hogy inkább csak beszűkíti a lehetőségeit. Ezért érdemes átgondolni, hová tesszük az elfogadás határait. Talán valakiben elindítanak valamit a soraim. ;)
Válaszolok
Szilvia 2017-02-22 12:11:32
Valamilyen szinten igaza van. De nem teljesen. Azért az afrikai törzsekben sem olyan idilli az élet, ahol a feleség tulajdon, a gyerek meg "fogyóeszköz". Nagyanyáink élete sem volt idilli, sokszor boldog sem, csak kussolni kellett róla, mert rossz asszony volt aki panaszkodott.
Válaszolok
Ildikó 2017-02-19 17:28:54
Egyen-rang



Meghallgatom,

ha meghallgat engem.

Főzök hétfőn,

ha ő főz kedden.

Házimunkát

ha kell, megcsinálom,

de cserébe

tőle is ezt várom.

Nem „drámázok”,

ha nem tiszteletlen,

s békén hagyom,

ha békén hagy engem.

Csinos leszek,

ha dicsér cserében,

s elcsábítom,

ha virág kezében.

Figyelek rá,

ha nem figyelmetlen,

s támogatom,

ha támogat engem.

Hű leszek én,

övé mindenestül,

hogyha szíve

csakis értem hevül.

(Bondár Ildikó)

Csak mert a 21. században, ahol a nő munkahely terén ugyanannyit tesz le az asztalra, mint a férfi, azért kicsit több realitást várok az ilyen "nőnevelde" cikkek helyett.
Válaszolok
Erzsébet 2017-02-19 10:36:20
Egyetértek, és pár mondatot fűznék hozzá: a gyerek nem békekölcsön ami lejár (Apukám mondása.). Nekem mindig egyértelmű volt hogy ott vagyok vele/mellette/mögötte - ha felnőtt akkor is, de élje az életét. Mosolyogva hallgattam gyerekem "felháborodását" anno mikor elment ismerőshöz és ott a gyerekek este 10-kor még rohangáltak, hogy már rég aludniuk kellene, és mikor mondanak nekik mesét - az én gyerekeim este 8-körül ágyban voltak -. De! Fejbekólintós volt, amikor azt mondta nekem egy férfi, hogy mikor gondolsz csak magadra! Szóval nem könnyű, vannak még kedves, figyelmes párok, a gond a felelőtlenekkel van.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?