Nem ártana tudni, hogy egy nőnek hogyan is kellene viselkednie

Remélem, nem bántok meg senkit azzal, amit most írok. De határozottan az a véleményem, hogy a nők nagy része baromira nem tudja, hogy mi is lenne a dolga, hogyan kell egy nőnek viselkedni és milyen szerepet kellene betöltenie egy családban. Amúgy meg tényleg vannak, akik alkalmatlanok anyává válni...mondjuk, azzal nincs is baj egészen addig, amíg ki nem találja magának, hogy neki "gyerek kell".

Hát mi a túrónak kellene ugyan neked egy baba, ha csak azért nem, hogy egy újabb szerepben tetszelegj, te Miss Jajdeszépvagyok? Hogy a négyszázezres babakocsiban tologasd a gyereket, meg siránkozz, hogy "szülés utáni depresszióm van", holott csak lusta vagy felkelni a gyerekhez éjjel...Nos, az én anyukám mondott egy nagyon jót, amikor egy ilyet hallott..."Nem depressziója van ennek, hanem ideje. Foglalkozzon inkább a gyerekkel, ne kibúvót keressen" Szóval igen, ebben azért mégiscsak van valami. (És most tekintsünk el attól, ha valaki tényleg ebben a betegségben szenved, nem róluk szól a bejegyzés, hanem azokról, akiknek egy kibúvó érv arra, miért is nem akarnak semmit sem csinálni a sóhajtozáson kívül). 

Szerintem azért (is) ilyen idióta a társadalmunk, mert felnőtt egy olyan generáció, aki megszokta, hogy ajnározzák, hogy minden róla szól, hogy Ő és Ő és Ő van a középpontban, a problémákat megoldják helyettük és amikor nehézség adódik, áll bambán, hogy "namostmilesz". Aztán az is ott van, hogy nem tudja, hogy mitől nő a nő és mitől férfi a férfi, így meg igen nehéz anyává és apává válni, megfelelő szülői mintát mutatni. 

Ismerek olyat, aki "végigcelebkedte" a terhességét, tisztára trendi volt a nő, meg még a posztjai is folyamatosan a gyerekvállalásról meg a megfelelő gyerekcipőről szóltak. Gondoltam, ez igen, ez a csaj felkészül, de rendesen...Aztán a szülés után sírt, hogy sír a gyerek, meg most hogyan kell pelenkázni, egyedül ne hagyják vele, amúgy meg úristen, ő képtelen erre.Gyereket gondozni. Meg aludni akar. Nos, azért ezt illett volna mondjuk 40 héttel előbb jól átgondolni, mert a gyerek nem visszaváltható dolog, szóval az ott marad, egy életre.

Az ilyen típusú nők persze ráfogják a szülésre a hangulatváltozásukat, sajnáltatják magukat, hogy így a gyerek miatt, úgy a gyerek miatt és mindig kib@szott jó kifogásuk van arra, hogy ők miért is nem csinálnak semmit. Az apa és a család persze jól helytáll (muszáj), meg toleránsak is...egy darabig. Aztán a Gyereknevelésre Képtelen Miss Jajdeszépvagyok csodálkozik, ha elválnak tőle, akkor meg ott marad a gyerek, akit a legjobban sajnálok. De az is van, hogy az Apa beáldozza magát és inkább a családdal marad, mert tudja, hogy így legalább a gyerek gondozva van. Mert szereti annyira a gyerekét, hogy inkább elviseli a hisztit, az önsajnáltatást és megpróbál a gyereke felé kompenzálni. Egy nő alkalmatlansága az anyaságra két másik embert tesz tönkre. Remek.

Szóval szerintem a kulcs a nő kezében van. Próbálkozzunk már meg felfogni, mi, nők, hogy mi vagyunk a családi tűzhely őrzője. És ez nem azt jelenti, hogy nekünk kell főzni. Sokkal inkább azt, hogy mi biztosítjuk a melegséget, hogy ne fagyjanak meg a szívek, ne tűnjenek el érzések..sajnos nem pozicionáljuk megfelelően magunkat, mert annyi más szerepben kell megfelelni, tudom. Munka, gyerek, család, magadra meg nem marad idő és fáradt vagy és nyűgös.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én nagymamám hajnalban kelt és mire felébredt a család, már be volt gyújtva, kész volt a tea, a reggeli, soha nem láttam szomorúnak és egyetlenegyszer sem hallottam panaszkodni, hogy ennyi gyerek van, meg mennyi munka és mellette a háztáji. Tette a dolgát és olyan érzelmi biztonságot nyújtott a család minden tagja számára, ami a mai napig, a halála után sem múlt el. Mert a gondoskodása, törődése egy életre megfelelő lelki útravalót adott mindannyiunknak. A főztjében ott volt a szeretete, amitől a"mama főztje" a legfinomabb.

Ma már legtöbbször mirelit, előregyártott ételeket esznek a gyerekek, gyorsan legyen kész, ne kelljen figyelmet fordítani rá...Nem tudom, ki érzi át, mit is akarok ezzel üzenni. Mielőtt még elkezdenének az ultrafeminista, nagyliberális női jogvédők kommentelni, szeretném hangsúlyozni, hogy nem gondolom azt, hogy a nőnek csak otthon, a konyhában a helye, meg maradjon csendben és kuss a neve. De nézzétek meg azokat az ősi társadalmi rendszereket, például afrikai törzsek, ahol mindenki tudja, mi a feladata, ahol a férfi vadászik, a nő gyereket nevel, főz. Szerintem baromira nincs "szülés utáni depressziójuk" és nincs gond a tisztelettel sem, mert a fiatalok tisztelik az időseket, a nő a férfit, a férfi a nőt. Szóval kéretik most kicsit elgondolkodni azon, hogy a nagy liberalizmus hova vezetett, mondjuk az amerikai társadalomban. Megőrültek az emberek, mert felcserélődtek, összemosódtak a szerepek, nincs identitás vagy torz a kép...(És külön bejegyzést fogok szentelni a "Gyerekmentes Övezet" rajongóinak, mert megéri.)

Azt gondolom, hogy ezt csak kicsiben tudjuk elkezdeni megváltoztatni. Amikor a gyereket nem a tévé neveli fel, hanem te olvasol neki esti mesét. Amikor meghallgatod, figyelsz rá, nem a telódat nyomkodod...amikor megkérdezed a férjedtől, hogy milyen napja volt és nem azt mondod, hogy "egyél, amit találsz", hanem készítesz neki valami vacsorát...közösen étkeztek, nem kutyafuttában. Azt hiszem, rajtunk, nőkön nagyobb a felelőssége annak, hogy milyen lesz a jövő, mint gondolnánk. És nem a politika fogja ezt jó irányba vagy rosszba terelni, hanem Te vagy Én.. És a lányod, akinek megtanítod, hogyan kell takarítani, főzni, babázol vele, nem csak az ipadjét nyomkodja...És aki nem fog meghátrálni, ha a saját gyerekét nem tudja álomba ringatni és nem hív majd kétségbeesve, hogy valaki oldja meg helyette a pelenkázást. Mert ha nem helyezzük vissza magunkat a melegség őrzőjének szerepébe, ha nem találunk vissza önmagunkhoz, azt hiszem, abban egyetértünk, hogy dilettáns és torz világban fogunk élni. És ez a jövő már elkezdődött.

Szeretettel: 

Jurák Kata

83
http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/32787/pics/lead_800x600.jpg
anyaság,felelősségvállalás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 83 db hozzászólás érkezett!
Anita válasza: Nóra bejegyzésére 2016-12-29 20:10:26
Aj de jol irtad:-)
Válaszolok
dottore 2016-12-29 20:03:04
Látom, itt sokan szövegértelmezési problémákkal küzdenek. Tény, hogy igazolhatóan meredeken zuhan a teszteken az újabb és újabb generáció teljesítménye ezen a téren, de azért tisztelt hölgyeim, ne hagyják, hogy a hirtelen düh elvakítsa Önöket, és meggátolja, hogy összefüggéseiben képesek legyenek értelmezni egy ilyen rövidke kis posztot. (itt és most férfiaktól nem láttam ilyen irányú hozzászólást, azért a megszólítás).





1.) Kedvencem, amikor a szülés utáni depressziós bekezdést kezdik fikázni. Mi nem érthető azon, hogy arról a problémáról beszélt a szerző, amikor egyes anyák ezzel csupán takaróznak? A szülés utáni depresszió egy valós probléma, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki ténylegesen ebben szenved, aki csak hisztizik és képtelen a gyereknevelésre. Amikor egyszerűbb ráfogni, hogy depis vagyok, mert így nem kell felelősséget vállalni, amely értékből egyre kevesebb van az emberekben minél fiatalabb a generáció. Férfiaknál is természetesen, és itt rátérnék a második kedvencre:



2.) Amikor egy adott téma kapcsán a nőkről van szó, akkor végtelenül éretlen (viccen kívül mondom, hogy óvoda szint) elkezdeni hisztériázni, hogy na de bezzeg a férfiak. Most nem róluk van szó. A férfiak is megérnek egy misét /ajánlom figyelmükbe az alábbi előadást: Kikapcsolt férfiak - Dr. Almási Kitti, Tari Annamária, Kozma-Vízkeleti Dániel, csak hogy érzékeltessem, nem a nők démonizálásáról beszélek/, de itt most nem ŐK A TÉMA, ezt felnőtt módra fel kell tudni dolgozni, és releváns hozzászólást produkálni. Némely aspektusban persze nem különválaszthatóak, de az nagy igazság, hogy először mindenkinek magába kell fordulnia. A másra mutogatás az tipikusan a felelősséget nem vállaló, gyermeteg magatartás.
Válaszolok
dottore 2016-12-29 20:02:33
Látom, itt sokan szövegértelmezési problémákkal küzdenek. Tény, hogy igazolhatóan meredeken zuhan a teszteken az újabb és újabb generáció teljesítménye ezen a téren, de azért tisztelt hölgyeim, ne hagyják, hogy a hirtelen düh elvakítsa Önöket, és meggátolja, hogy összefüggéseiben képesek legyenek értelmezni egy ilyen rövidke kis posztot. (itt és most férfiaktól nem láttam ilyen irányú hozzászólást, azért a megszólítás).





1.) Kedvencem, amikor a szülés utáni depressziós bekezdést kezdik fikázni. Mi nem érthető azon, hogy arról a problémáról beszélt a szerző, amikor egyes anyák ezzel csupán takaróznak? A szülés utáni depresszió egy valós probléma, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki ténylegesen ebben szenved, aki csak hisztizik és képtelen a gyereknevelésre. Amikor egyszerűbb ráfogni, hogy depis vagyok, mert így nem kell felelősséget vállalni, amely értékből egyre kevesebb van az emberekben minél fiatalabb a generáció. Férfiaknál is természetesen, és itt rátérnék a második kedvencre:



2.) Amikor egy adott téma kapcsán a nőkről van szó, akkor végtelenül éretlen (viccen kívül mondom, hogy óvoda szint) elkezdeni hisztériázni, hogy na de bezzeg a férfiak. Most nem róluk van szó. A férfiak is megérnek egy misét /ajánlom figyelmükbe az alábbi előadást: Kikapcsolt férfiak - Dr. Almási Kitti, Tari Annamária, Kozma-Vízkeleti Dániel, csak hogy érzékeltessem, nem a nők démonizálásáról beszélek/, de itt most nem ŐK A TÉMA, ezt felnőtt módra fel kell tudni dolgozni, és releváns hozzászólást produkálni. Némely aspektusban persze nem különválaszthatóak, de az nagy igazság, hogy először mindenkinek magába kell fordulnia. A másra mutogatás az tipikusan a felelősséget nem vállaló, gyermeteg magatartás.
Válaszolok
Rozi válasza: Peter bejegyzésére 2016-12-29 19:59:50
Kedves Péter!



Csak nem magadra ismertél Barbara "férfiakról" alkotott jellemzése alapján? Betalált a kanapén ücsörgő gerinctelen apamassza kifejezés? Szánalmas ahogy hőbörögsz, te is az a fajta "férfi" vagy, akin a felesége túlnőtt, és nem tudja tartani az iramot vele. Gondolom a párod vezető beosztású, te viszont maradtál valahol egy kis szerencsétlen alkalmazott. Ha zavar, hogy a nejed jóval többet keres, akkor javaslom, hogy vállalj másodállást, ne itt hőzöngj!
Válaszolok
Viktoria
Viktoria válasza: bejegyzésére 2016-12-29 19:46:14
Ezzel is teljesen egyetértek!
Válaszolok
dottore válasza: Biborka bejegyzésére 2016-12-29 19:45:01
Ez a hozzászólás tele van logikai hibákkal, és szerzőjének komoly hiányosságai vannak a szövegértelmezés terén.



Egyáltalán nem sikerült megérteni a poszt mondanivalóját. Egy jelenségről, folyamatról van benne szó, amelyet károsnak ítél annak mértéke és elburjánzása miatt. A negatív tendencia tökéletesen érzékelhető, a probléma teljesen valós. (A férfiakról is írhatna, hiszen rájuk is igaz, de jelen pillanatban offtopic.) A családi és társadalmi kohézió gyengül, a Z generáció például szinte teljes életét a virtuális térben (fogja) él(n)i, elszigetelten a valós kapcsolatoktól. A modern technika elterjedése miatt ma már súlyos problémákat okoz, hogy a gyereket a tv-vel kussoltatják el, vagy a kézbe adott telefonnal. Konkrétan fejlesztő pedagógus édesanyám tudna arról mesélni, hogy érezhetően mennyivel fejletlenebbek a mostani gyerekek, akár a 10 évvel ezelőtti generációhoz képest, amikor beteszik a lábukat az első osztályba. Egyes készségeik teljesen visszafejlődtek. Előbb tanul meg filmet letölteni, mint járni, hogy érzékeltessem a változásokat. Nagy szerepe van ebben a pocsék mintáknak, és a félreértelmezett liberális felfogásnak. (Aminek valójában semmi köze az eredeti liberalizmus eszméjéhez.) Az individuális értékeket előtérbe helyező társadalom, a szex és new yorkban látható női minta, a média rendkívül káros torzító hatása bolondította meg az embereket, de most azt írom: nőket, mert ez a cikk róluk szól. A nőkről, akik férfiak akarnak lenni. Akik a terheket már nem akarják viselni, akik szingliskednek vagy bulikáznak vagy kirakatanyáskodnak.



A cikk az arányokról szól. Amikor tömegével látni már egy jelenséget, akkor lehet káros folyamatról beszélni, ami ellen esetleg érdemes felszólalni.



A régebben meglévő problémákat (Gyermekhalandóság????? WTF?) ki kell javítani, de nem szabad, hogy az legyen az ára, hogy teljesen átesünk a ló túloldalára, és egy természetellenes, kifacsart, torz társadalmat kezdünk el kiépíteni. Amiben egyébként a végén nem is lesz annyira boldog az illető, mint ahogy azt a filmekben látja...
Válaszolok
Viktoria
Viktoria válasza: tejútlefetyelő bejegyzésére 2016-12-29 19:41:01
Teljesen egyetértek! Nagyon jól megfogalmaztad, jobban nem is lehetett volna leirni..
Válaszolok
marta 2016-12-29 19:10:57
Nagyon erdekes az iras, valoban valaki mondta nekem a magyarokrol hogy keveset tesznek de sokat beszelnek... arany igazsag!!
Válaszolok
Nóra 2016-12-29 18:33:13
Akinek vannak kisgyerekes ismerősei, az alighanem lát a posztban leírtakhoz hasonló példákat, jelenségeket. Bevallom, pár éve még éltem volna a lehetőséggel, hogy beálljak a sorba és én is elmondjam a véleményemet az ilyen "mihaszna nőszemélyekről" és egyúttal - nem szándékosan, de azért mégiscsak - bezzegeljek egyet.

Aztán rájöttem, hogy ha valakiben ennyi indulatot ébreszt az, hogy mások hogyan élik az életüket, akkor ott valami nincs rendben... és megtanultam felismerni, hogy tkp. mit bánt engem olyankor, amikor ilyeneket látok. Határozottan könnyebb az életem azóta, amióta minden ilyen esetben azzal foglalkozom, hogy mit tehetek magamért, és nem merülök bele abba, hogy jogos méltatlankodásnak tűnő, de valójában szánalmas önigazolásokat gyártsak.

Az a tapasztalatom, hogy minél elégedettebb valaki a saját életével, annál kevésbé érez késztetést arra, hogy a másoké felett ítélkezzen.



Jómagam nem tartozom azok közé, akik úgy gondolják, hogy a "családi tűzhely" a nő feladata lenne, sőt, kifejezetten károsnak tartom ezt a fajta szemléletet, ami gyakorlatilag felmentést ad a családtagoknak minden érzelmi munka alól, ugyanakkor jól az anya nyakába varr minden felelősséget. Sokkal inkább hiszek abban, hogy egy család akkor működik jól, ha mindenki egyformán szívén viseli azoknak az értékeknek a megvalósulását, amit fontosnak tart.
Válaszolok
Enikő 2016-12-29 18:21:05
Kedves Kata!

Az írásoddal egy olyan csoportot céloztál meg, amit senki nem fog magára venni, és jó eséllyel együtt "fújjog" veled. 42 évesen, egy 16 éves kisfelnőttel, együtt élve, akit többnyire egyedül, bármiféle segítség nélkül neveltem fel, nem mernék ilyen bátran osztani az észt :) Én csak mosolyogni tudok, amikor egy olyan ember bírálatát olvasom mások felett, aki igencsak fiatalka. Sok sikert a gyerekneveléshez, és az unokapesztráláshoz ( ha megéred) !
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?