Nem ártana tudni, hogy egy nőnek hogyan is kellene viselkednie

Remélem, nem bántok meg senkit azzal, amit most írok. De határozottan az a véleményem, hogy a nők nagy része baromira nem tudja, hogy mi is lenne a dolga, hogyan kell egy nőnek viselkedni és milyen szerepet kellene betöltenie egy családban. Amúgy meg tényleg vannak, akik alkalmatlanok anyává válni...mondjuk, azzal nincs is baj egészen addig, amíg ki nem találja magának, hogy neki "gyerek kell".

Hát mi a túrónak kellene ugyan neked egy baba, ha csak azért nem, hogy egy újabb szerepben tetszelegj, te Miss Jajdeszépvagyok? Hogy a négyszázezres babakocsiban tologasd a gyereket, meg siránkozz, hogy "szülés utáni depresszióm van", holott csak lusta vagy felkelni a gyerekhez éjjel...Nos, az én anyukám mondott egy nagyon jót, amikor egy ilyet hallott..."Nem depressziója van ennek, hanem ideje. Foglalkozzon inkább a gyerekkel, ne kibúvót keressen" Szóval igen, ebben azért mégiscsak van valami. (És most tekintsünk el attól, ha valaki tényleg ebben a betegségben szenved, nem róluk szól a bejegyzés, hanem azokról, akiknek egy kibúvó érv arra, miért is nem akarnak semmit sem csinálni a sóhajtozáson kívül). 

Szerintem azért (is) ilyen idióta a társadalmunk, mert felnőtt egy olyan generáció, aki megszokta, hogy ajnározzák, hogy minden róla szól, hogy Ő és Ő és Ő van a középpontban, a problémákat megoldják helyettük és amikor nehézség adódik, áll bambán, hogy "namostmilesz". Aztán az is ott van, hogy nem tudja, hogy mitől nő a nő és mitől férfi a férfi, így meg igen nehéz anyává és apává válni, megfelelő szülői mintát mutatni. 

Ismerek olyat, aki "végigcelebkedte" a terhességét, tisztára trendi volt a nő, meg még a posztjai is folyamatosan a gyerekvállalásról meg a megfelelő gyerekcipőről szóltak. Gondoltam, ez igen, ez a csaj felkészül, de rendesen...Aztán a szülés után sírt, hogy sír a gyerek, meg most hogyan kell pelenkázni, egyedül ne hagyják vele, amúgy meg úristen, ő képtelen erre.Gyereket gondozni. Meg aludni akar. Nos, azért ezt illett volna mondjuk 40 héttel előbb jól átgondolni, mert a gyerek nem visszaváltható dolog, szóval az ott marad, egy életre.

Az ilyen típusú nők persze ráfogják a szülésre a hangulatváltozásukat, sajnáltatják magukat, hogy így a gyerek miatt, úgy a gyerek miatt és mindig kib@szott jó kifogásuk van arra, hogy ők miért is nem csinálnak semmit. Az apa és a család persze jól helytáll (muszáj), meg toleránsak is...egy darabig. Aztán a Gyereknevelésre Képtelen Miss Jajdeszépvagyok csodálkozik, ha elválnak tőle, akkor meg ott marad a gyerek, akit a legjobban sajnálok. De az is van, hogy az Apa beáldozza magát és inkább a családdal marad, mert tudja, hogy így legalább a gyerek gondozva van. Mert szereti annyira a gyerekét, hogy inkább elviseli a hisztit, az önsajnáltatást és megpróbál a gyereke felé kompenzálni. Egy nő alkalmatlansága az anyaságra két másik embert tesz tönkre. Remek.

Szóval szerintem a kulcs a nő kezében van. Próbálkozzunk már meg felfogni, mi, nők, hogy mi vagyunk a családi tűzhely őrzője. És ez nem azt jelenti, hogy nekünk kell főzni. Sokkal inkább azt, hogy mi biztosítjuk a melegséget, hogy ne fagyjanak meg a szívek, ne tűnjenek el érzések..sajnos nem pozicionáljuk megfelelően magunkat, mert annyi más szerepben kell megfelelni, tudom. Munka, gyerek, család, magadra meg nem marad idő és fáradt vagy és nyűgös.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én nagymamám hajnalban kelt és mire felébredt a család, már be volt gyújtva, kész volt a tea, a reggeli, soha nem láttam szomorúnak és egyetlenegyszer sem hallottam panaszkodni, hogy ennyi gyerek van, meg mennyi munka és mellette a háztáji. Tette a dolgát és olyan érzelmi biztonságot nyújtott a család minden tagja számára, ami a mai napig, a halála után sem múlt el. Mert a gondoskodása, törődése egy életre megfelelő lelki útravalót adott mindannyiunknak. A főztjében ott volt a szeretete, amitől a"mama főztje" a legfinomabb.

Ma már legtöbbször mirelit, előregyártott ételeket esznek a gyerekek, gyorsan legyen kész, ne kelljen figyelmet fordítani rá...Nem tudom, ki érzi át, mit is akarok ezzel üzenni. Mielőtt még elkezdenének az ultrafeminista, nagyliberális női jogvédők kommentelni, szeretném hangsúlyozni, hogy nem gondolom azt, hogy a nőnek csak otthon, a konyhában a helye, meg maradjon csendben és kuss a neve. De nézzétek meg azokat az ősi társadalmi rendszereket, például afrikai törzsek, ahol mindenki tudja, mi a feladata, ahol a férfi vadászik, a nő gyereket nevel, főz. Szerintem baromira nincs "szülés utáni depressziójuk" és nincs gond a tisztelettel sem, mert a fiatalok tisztelik az időseket, a nő a férfit, a férfi a nőt. Szóval kéretik most kicsit elgondolkodni azon, hogy a nagy liberalizmus hova vezetett, mondjuk az amerikai társadalomban. Megőrültek az emberek, mert felcserélődtek, összemosódtak a szerepek, nincs identitás vagy torz a kép...(És külön bejegyzést fogok szentelni a "Gyerekmentes Övezet" rajongóinak, mert megéri.)

Azt gondolom, hogy ezt csak kicsiben tudjuk elkezdeni megváltoztatni. Amikor a gyereket nem a tévé neveli fel, hanem te olvasol neki esti mesét. Amikor meghallgatod, figyelsz rá, nem a telódat nyomkodod...amikor megkérdezed a férjedtől, hogy milyen napja volt és nem azt mondod, hogy "egyél, amit találsz", hanem készítesz neki valami vacsorát...közösen étkeztek, nem kutyafuttában. Azt hiszem, rajtunk, nőkön nagyobb a felelőssége annak, hogy milyen lesz a jövő, mint gondolnánk. És nem a politika fogja ezt jó irányba vagy rosszba terelni, hanem Te vagy Én.. És a lányod, akinek megtanítod, hogyan kell takarítani, főzni, babázol vele, nem csak az ipadjét nyomkodja...És aki nem fog meghátrálni, ha a saját gyerekét nem tudja álomba ringatni és nem hív majd kétségbeesve, hogy valaki oldja meg helyette a pelenkázást. Mert ha nem helyezzük vissza magunkat a melegség őrzőjének szerepébe, ha nem találunk vissza önmagunkhoz, azt hiszem, abban egyetértünk, hogy dilettáns és torz világban fogunk élni. És ez a jövő már elkezdődött.

Szeretettel: 

Jurák Kata

83
http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/32787/pics/lead_800x600.jpg
anyaság,felelősségvállalás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 83 db hozzászólás érkezett!
Márta 2016-12-29 12:29:24
Kedves Kata!

Sokak véleményét fogalmaztad meg!

Én, mint 3 gyerekes, diplomás, doktorált, 3 helyen dolgozó anyuka, aki takarít, főz és mos mindig idegbajt kaptam azoktól, akik a fogantatás másnapján kiíratták magukat táppénze, mert ugye betegek. Na, így is élték meg a 9 hónapot. Mindenki körülöttük ugrált, a dolog nem a babáról, a leendő örömről, hanem a leendő anya szenvedéseiről szólt. Itt fáj, ott fáj, ezt nem bírom csinálni, azt nem ... folytathatnám, ugye ismerős..... és ebben benne van a fél milkás babakocsi, a méregdrága magánorvos és magánklinika is.....Mert áldozatot hozó nőnek, az jár...Aki mit is csinál? Szülni fog, mint ahogy egy a világon milliárd asszony. És még mindig annyira önző, narcisztikus és buta - mint az őt kiszolgáló közeli hozzátartozók-, hogy elhiggye, itt tényleg ő a főszereplő. Anyai érzés, szeretet? Ugyan már???? Ő sosem fogja szeretni szívből azt a gyereket, hanem magát szereti benne is..... Igen, ilyen lett a világ... És én azon parázom, nehogy a drága kisfiam"Barbikával" állítson haza..... De már megy az "agymosás".... mInek IS AZ 5 CM MŰKÖRÖM, A LEGÚJABB DIVAT, A LEGJOBB KOCSI....... tényleg foNTOS? A SZÉPSÉG, AMI NÉhA 30 EZERBE KERÜL???? Vagy egy vacsora kettesben, együtt elkészítve, egy közös scrabble, egy közös élmény???? A tiszta és vasalt ruha??? A fiúk előbb-utóbb helyesen döntenek.....
Válaszolok
Emese válasza: nikolett bejegyzésére 2016-12-29 11:46:42
Minden szoval egyetertek! ☝
Válaszolok
György 2016-12-29 11:35:17
Az okok sajnos annál bonyolultabbak, mint ahogyan erre a cikk kitért. Ha röviden szeretnék szólni, annyi jutott hirtelen eszembe, hogy a mára kialakult világ eleve egyre alkalmatlanabb a család, gyerekvállaláshoz, a ma még régebbi családi értékrendet valló szemszögéből. Sőt, most már ott tartunk, hogy objektív megítélésben is nagyon rossza a helyzet. A nő szerepvállalása sajnos azért közel sem mindig saját döntése. Azokat a klasszikus odaadó értékeket ma megvalósítani elég meredek dolog. Továbbá nagyon össze lett mosva a cikkben a falusi, kisvárosi, durva városi életmód. Amit régen sem illett egy kalap alá venni
Válaszolok
Petra válasza: bejegyzésére 2016-12-29 10:57:24
Hat Barbara minden egyes szavad igaz..ugyanis En meg lattam azt mikor a nagymamamnak a nagypapam az egesz napos fozocske-takaritas utan kitolt egy pohar bort..beszelget vele ...na ma ez a "ferfiak" reszerol ugy zajlik h lejon az iPhone-jat nyomkodva majd felall vacsi utan anelkuk h koszi...a gyerek kerdes meg..mikor tanulsz dolgozol, es 40 fokos lazzal is egyedul kelsz fel a gyerek melle mert Apu szunyal illetve 6honap utan kozli h ja Neki ez a gyerek csak egy pup a hatan..akkor igazabol nem orizned a "csaladi tuz" meleget hanem radobnad a fergeset es korbe tancolnad..csakhogy huek maradjunk az osi szokasokhoz
Válaszolok
Szilvia 2016-12-29 10:53:58
Egyet értek a bloggal. Sokan elfelejtettük mi is a szerepünk. A háztáji igrnis a nő feladata főleg ha családos. Hála a magyaroszági rendszernek egy 3 gyerekes anya otthon lehet a gyerekeivel évekig mert csp. Főállású anyasági... Van juttatás bőven. Hogy főzni kell mosni takarítani igenis kötelező megcsinálni. Ha már otthon vagy. Depresszió. Mi is az? Bánatos hangulat. Ugyan. Gyászolok ott legbelül üvöltök mégsem látja ezt se a gyerekeim se más. Igenis felkelek legkésőbb 6 kor igenis begyujtok megfőzök még kora reggel. Mire fenn a család csak enni kelljen. Manapság a legtöbb háztartásban hideg meleg vízzel plusz mosogatógéppel van ellátva a konyha. ötödmagunkra én kézzel mosogatok mégis van idö 3 gyerekre és rendet rakni is gyerekjáték. Igenis a depresszió műbalhé. Nincs az a lelki trauma amit ne lehetne átvészelni magadban. Szülés után viszont végképp furcsa dolog hiszen egy életet teremtettél és aki odabent volt végre a karjaid között tarthatod.

A mai világban igenis rengeteg az olyan nő aki nincs felkészülve az anyaságra. Tipikus miss jajdeszépvagyok. Tudjátok mért? Mert már az anyjuk is az volt. Elhagyta. Jajj hát még kicsi. De cukii. És sorolhatnám. Minden csak a gyerek körül a gyerekről szolt. Mint anyának igenis nem csak babusgatni hanem nevelni is kell a gyereket. Megmutatni neki mit lehet és mit kötelező megtennie.
Válaszolok
Katalin 2016-12-29 08:21:14
Végigolvasva a hozzászólásokat azért örülök, hogy aki végigolvasta a cikket abból sokan egyetértünk az írással. Én teljesen egyetértek Katával :-)
Válaszolok
Katalin válasza: Veronika bejegyzésére 2016-12-29 08:18:08
Ha nem kapnál választ a blogon én majd írok egy hosszabb választ Neked:-) egyelőre nincs időm...
Válaszolok
Tom 2016-12-29 07:03:28
Ez jellemzés a "SZÜLÖK 1 GYEREKET ÉS A VILÁG HŐSE VAGYOK" nőkre tökéletesen igaz. A volt párom ide tartozik. Szülés után összeomlott. Sok ember nő és férfi alkalmatlan a gyerek vállalásra. Gyerekorvos nő barátom is ezt mondja: Sok szép fényképeket megosztó anya hozza a gyerekét és látja rajtuk, mennyire idegen nekik ez a szerep. Való igaz, ha 1-2 gyerek után jön rá valaki, hogy a család az nem az ő világa, akkor mindenkire mutogat, csak saját magára nem. Azért 1 nőnek, jobban fel kellene mérnie a képességeit, mert a szülés nem 1 hétről szól. Életek mennek tönkre, mi lesz a gyerekkel és a megbélyegzett apával. Mert valljuk be, ha válás van, mindenki az apára néz rossz szemmel: Tuti, csalta az asszonyt, ivott, talán pofozott is. Az a ritkább, hogy a királylányról kiderül, hogy alkalmatlan anyának és feleségnek. A csonka családban felnőtt gyerekről meg nem is beszélve.
Válaszolok
Zsuzsanna 2016-12-29 00:32:45
a komfort világ hátrányai .... sajnos
Válaszolok
jurakkata
jurakkata válasza: Henrietta bejegyzésére 2016-12-29 00:22:43
Ez egy önként vállalt áldozati szerep a testvéredtől...egyre több férfi életében lehet ezt megfigyelni, de akiket én ismerek, mindegyikük zseniálisan látja el a feladatát és imádja a gyerekét. :) Biztosan a testvéred is nagyszerű apa.:)
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?