Nem ártana tudni, hogy egy nőnek hogyan is kellene viselkednie

Remélem, nem bántok meg senkit azzal, amit most írok. De határozottan az a véleményem, hogy a nők nagy része baromira nem tudja, hogy mi is lenne a dolga, hogyan kell egy nőnek viselkedni és milyen szerepet kellene betöltenie egy családban. Amúgy meg tényleg vannak, akik alkalmatlanok anyává válni...mondjuk, azzal nincs is baj egészen addig, amíg ki nem találja magának, hogy neki "gyerek kell".

Hát mi a túrónak kellene ugyan neked egy baba, ha csak azért nem, hogy egy újabb szerepben tetszelegj, te Miss Jajdeszépvagyok? Hogy a négyszázezres babakocsiban tologasd a gyereket, meg siránkozz, hogy "szülés utáni depresszióm van", holott csak lusta vagy felkelni a gyerekhez éjjel...Nos, az én anyukám mondott egy nagyon jót, amikor egy ilyet hallott..."Nem depressziója van ennek, hanem ideje. Foglalkozzon inkább a gyerekkel, ne kibúvót keressen" Szóval igen, ebben azért mégiscsak van valami. (És most tekintsünk el attól, ha valaki tényleg ebben a betegségben szenved, nem róluk szól a bejegyzés, hanem azokról, akiknek egy kibúvó érv arra, miért is nem akarnak semmit sem csinálni a sóhajtozáson kívül). 

Szerintem azért (is) ilyen idióta a társadalmunk, mert felnőtt egy olyan generáció, aki megszokta, hogy ajnározzák, hogy minden róla szól, hogy Ő és Ő és Ő van a középpontban, a problémákat megoldják helyettük és amikor nehézség adódik, áll bambán, hogy "namostmilesz". Aztán az is ott van, hogy nem tudja, hogy mitől nő a nő és mitől férfi a férfi, így meg igen nehéz anyává és apává válni, megfelelő szülői mintát mutatni. 

Ismerek olyat, aki "végigcelebkedte" a terhességét, tisztára trendi volt a nő, meg még a posztjai is folyamatosan a gyerekvállalásról meg a megfelelő gyerekcipőről szóltak. Gondoltam, ez igen, ez a csaj felkészül, de rendesen...Aztán a szülés után sírt, hogy sír a gyerek, meg most hogyan kell pelenkázni, egyedül ne hagyják vele, amúgy meg úristen, ő képtelen erre.Gyereket gondozni. Meg aludni akar. Nos, azért ezt illett volna mondjuk 40 héttel előbb jól átgondolni, mert a gyerek nem visszaváltható dolog, szóval az ott marad, egy életre.

Az ilyen típusú nők persze ráfogják a szülésre a hangulatváltozásukat, sajnáltatják magukat, hogy így a gyerek miatt, úgy a gyerek miatt és mindig kib@szott jó kifogásuk van arra, hogy ők miért is nem csinálnak semmit. Az apa és a család persze jól helytáll (muszáj), meg toleránsak is...egy darabig. Aztán a Gyereknevelésre Képtelen Miss Jajdeszépvagyok csodálkozik, ha elválnak tőle, akkor meg ott marad a gyerek, akit a legjobban sajnálok. De az is van, hogy az Apa beáldozza magát és inkább a családdal marad, mert tudja, hogy így legalább a gyerek gondozva van. Mert szereti annyira a gyerekét, hogy inkább elviseli a hisztit, az önsajnáltatást és megpróbál a gyereke felé kompenzálni. Egy nő alkalmatlansága az anyaságra két másik embert tesz tönkre. Remek.

Szóval szerintem a kulcs a nő kezében van. Próbálkozzunk már meg felfogni, mi, nők, hogy mi vagyunk a családi tűzhely őrzője. És ez nem azt jelenti, hogy nekünk kell főzni. Sokkal inkább azt, hogy mi biztosítjuk a melegséget, hogy ne fagyjanak meg a szívek, ne tűnjenek el érzések..sajnos nem pozicionáljuk megfelelően magunkat, mert annyi más szerepben kell megfelelni, tudom. Munka, gyerek, család, magadra meg nem marad idő és fáradt vagy és nyűgös.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én nagymamám hajnalban kelt és mire felébredt a család, már be volt gyújtva, kész volt a tea, a reggeli, soha nem láttam szomorúnak és egyetlenegyszer sem hallottam panaszkodni, hogy ennyi gyerek van, meg mennyi munka és mellette a háztáji. Tette a dolgát és olyan érzelmi biztonságot nyújtott a család minden tagja számára, ami a mai napig, a halála után sem múlt el. Mert a gondoskodása, törődése egy életre megfelelő lelki útravalót adott mindannyiunknak. A főztjében ott volt a szeretete, amitől a"mama főztje" a legfinomabb.

Ma már legtöbbször mirelit, előregyártott ételeket esznek a gyerekek, gyorsan legyen kész, ne kelljen figyelmet fordítani rá...Nem tudom, ki érzi át, mit is akarok ezzel üzenni. Mielőtt még elkezdenének az ultrafeminista, nagyliberális női jogvédők kommentelni, szeretném hangsúlyozni, hogy nem gondolom azt, hogy a nőnek csak otthon, a konyhában a helye, meg maradjon csendben és kuss a neve. De nézzétek meg azokat az ősi társadalmi rendszereket, például afrikai törzsek, ahol mindenki tudja, mi a feladata, ahol a férfi vadászik, a nő gyereket nevel, főz. Szerintem baromira nincs "szülés utáni depressziójuk" és nincs gond a tisztelettel sem, mert a fiatalok tisztelik az időseket, a nő a férfit, a férfi a nőt. Szóval kéretik most kicsit elgondolkodni azon, hogy a nagy liberalizmus hova vezetett, mondjuk az amerikai társadalomban. Megőrültek az emberek, mert felcserélődtek, összemosódtak a szerepek, nincs identitás vagy torz a kép...(És külön bejegyzést fogok szentelni a "Gyerekmentes Övezet" rajongóinak, mert megéri.)

Azt gondolom, hogy ezt csak kicsiben tudjuk elkezdeni megváltoztatni. Amikor a gyereket nem a tévé neveli fel, hanem te olvasol neki esti mesét. Amikor meghallgatod, figyelsz rá, nem a telódat nyomkodod...amikor megkérdezed a férjedtől, hogy milyen napja volt és nem azt mondod, hogy "egyél, amit találsz", hanem készítesz neki valami vacsorát...közösen étkeztek, nem kutyafuttában. Azt hiszem, rajtunk, nőkön nagyobb a felelőssége annak, hogy milyen lesz a jövő, mint gondolnánk. És nem a politika fogja ezt jó irányba vagy rosszba terelni, hanem Te vagy Én.. És a lányod, akinek megtanítod, hogyan kell takarítani, főzni, babázol vele, nem csak az ipadjét nyomkodja...És aki nem fog meghátrálni, ha a saját gyerekét nem tudja álomba ringatni és nem hív majd kétségbeesve, hogy valaki oldja meg helyette a pelenkázást. Mert ha nem helyezzük vissza magunkat a melegség őrzőjének szerepébe, ha nem találunk vissza önmagunkhoz, azt hiszem, abban egyetértünk, hogy dilettáns és torz világban fogunk élni. És ez a jövő már elkezdődött.

Szeretettel: 

Jurák Kata

83
http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/32787/pics/lead_800x600.jpg
anyaság,felelősségvállalás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 83 db hozzászólás érkezett!
B Ágnes 2016-12-28 21:27:23
Sokáig gondolkodtam azon, hogy hozzá szóljak vagy sem. Igazságérzetem nem hagyta, hogy csak úgy elmenjek a blog mellett. Először is a gyermekágyi depresszió egy igen komoly betegség, nem úri-muri. Az omega 3 zsírsav hiánya nagyban hozzájárul, hogy a betegség kialakuljon. Másodsorban a világ állandó változáson megy keresztül. Nagyon szeretem a tradíciókat, szeretem a hagyományokat amit sikerrel átadtam a gyermekeimnek, pedig a 60 évekhez tartozom, akkor születtem. Ma nagyon magányosan élnek az emberek, idősek és fiatalok egyaránt. Nagyanyám kakaóját nem is említem, mert elszégyellem magam, hogy sok fiatalnak nincsen aki utat mutasson. Egy változó világban nem kioktatni és egy bloggal kell az emberek szemét felnyitni. Létre kell hozni, olyan civil szerveződést hol egymásra találhatnak az emberek, beszélgethetnek a problémájukról. Segítik egymást egy rögös úton. Leszögezem nincsen tökéletes anya, mint ahogy tökéletes ember sincsen. Hibáink vezetnek el életünk útján, s ha jól végezzük utunk véget ér. Lenyomatainkat, itt hagyjuk utódainkban. Lehet rossz mintákat hagytunk, de utódaink feladta jól csinálni.
Válaszolok
marcsi válasza: Biborka bejegyzésére 2016-12-28 21:17:17
Nem kellene sem ítélkezni, sem általánosítani. Minden ember és minden életheelyzet más és más . Jurák Kata! Nyugodtan legyél büszke arra, hogy Te mindent jól csinálsz, de kérlek vedd fogyelembe, hogy a világon nincs még egy olyan ember, mint Te! És talán elfogadod tőlem azt, hogy nem mondhatod ki, hogy Te vagy az etalon! Én három gyermeket neveltem fel, egyengettem a férjem karrierjét emellett építettem fel a saját egzosztenciámat panaszkodás és segítség nélkül. Értem miről beszélsz, de nem érek egyet. Én zokszó nélkül csináltam, és végül belebetehedtem. Igenis kell segítséget kérni és elfogadni! ezt most már így utólag megértettem. Okuljatok más kárán, ne a sajátotokon!
Válaszolok
Jeza 2016-12-28 21:00:41
Kedves Olvasók ....

Ti elolvassátok a teljes bejegyzést, vagy csak átfutjátok és keresitek a gyenge pontot vagy azt a pontot, ahol ti kifejthetitek a véleményetek. A véleményetek, ami nem a témára reagál.

Itt van pl. a celebanya témakör. Kata leírta, hogy miért irritálja.

Bíborka felháborodott, hogy igenis van szülés utáni depresszió.

"Pedig senki nem vonta kétségbe, sem a létezését, sem azt, hogy komolyan kell venni.

És most tekintsünk el attól, ha valaki tényleg ebben a betegségben szenved, nem róluk szól a bejegyzés, hanem azokról, akiknek egy kibúvó érv arra, miért is nem akarnak semmit sem csinálni a sóhajtozáson kívül."

Ismerek beáldozós apukát. Mos, főz, takarít, tisztába teszi a gyereket, tanul a másikkal. A nacsasszony meg jól megmondja, hogy hová kell menni üdülni, ruhákat vásárol, stb. A gyerek nem igazán érdekli.

A gáz az, hogy több ilyen apukát is ismerek :S



Újabban egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy alig érdekel a másik mondandója, lényeg, hogy ki tudjam fejteni az én véleményem. Még akkor is, ha nem arról beszélek, mint a másik :( Ez nagyon szomorú dolog.



Igen Kata. Igazad van.

Nem minden nőnek való az anyaság. Sőt a női mivolt sem. Bár ez nehezen orvosolható. A 20-30 év közötti nők nem tanultak meg nőnek lenni. Nem látják át, nem érzik át a család fontosságát. Sokszor önzők és felelőtlenek.

Ez viszont sajnos a hasonló korú férfiakra is igaz.

A családod a nő (társ,feleség, anya) tarja egyben. Az ő felelőssége őrizni és táplálni a szeretet melegét. Ha nem tudja megtenni, az gond. Átveheti tőle a férfi, de nem az ő dolga. Ennyire ne akarjunk emancipáltak lenni.

Az evolúció során kialakult a férfi test, a férfi lélek. Ezzel párhuzamosan a női is. Mindennek meg van a feladata, funkciója. Nem biztos, hogy a szerepek cserélgetése jóra vezet. A másik feladataiba való besegítés viszont igen :)
Válaszolok
Volarics 2016-12-28 20:56:32
Kedves Olvasók ....

Ti elolvassátok a teljes bejegyzést, vagy csak átfutjátok és keresitek a gyenge pontot vagy azt a pontot, ahol ti kifejthetitek a véleményetek. A véleményetek, ami nem a témára reagál.

Itt van pl. a celebanya témakör. Kata leírta, hogy miért irritálja.

Bíborka felháborodott, hogy igenis van szülés utáni depresszió.

"Pedig senki nem vonta kétségbe, sem a létezését, sem azt, hogy komolyan kell venni.

És most tekintsünk el attól, ha valaki tényleg ebben a betegségben szenved, nem róluk szól a bejegyzés, hanem azokról, akiknek egy kibúvó érv arra, miért is nem akarnak semmit sem csinálni a sóhajtozáson kívül."

Ismerek beáldozós apukát. Mos, főz, takarít, tisztába teszi a gyereket, tanul a másikkal. A nacsasszony meg jól megmondja, hogy hová kell menni üdülni, ruhákat vásárol, stb. A gyerek nem igazán érdekli.

A gáz az, hogy több ilyen apukát is ismerek :S



Újabban egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy alig érdekel a másik mondandója, lényeg, hogy ki tudjam fejteni az én véleményem. Még akkor is, ha nem arról beszélek, mint a másik :( Ez nagyon szomorú dolog.



Igen Kata. Igazad van.

Nem minden nőnek való az anyaság. Sőt a női mivolt sem. Bár ez nehezen orvosolható. A 20-30 év közötti nők nem tanultak meg nőnek lenni. Nem látják át, nem érzik át a család fontosságát. Sokszor önzők és felelőtlenek.

Ez viszont sajnos a hasonló korú férfiakra is igaz.

A családod a nő (társ,feleség, anya) tarja egyben. Az ő felelőssége őrizni és táplálni a szeretet melegét. Ha nem tudja megtenni, az gond. Átveheti tőle a férfi, de nem az ő dolga. Ennyire ne akarjunk emancipáltak lenni.

Az evolúció során kialakult a férfi test, a férfi lélek. Ezzel párhuzamosan a női is. Mindennek meg van a feladata, funkciója. Nem biztos, hogy a szerepek cserélgetése jóra vezet. A másik feladataiba való besegítés viszont igen :)
Válaszolok
Veronika 2016-12-28 20:47:29
Szerintem jó cikk, pontosan megmutatja a társadalmi elvárások torz tükrét. Azért likol-ják, osztják meg sokan, mert sokan, tényleg nagyon-nagyon sokan gondolják, hogy így kell élni, ítélkezni kell mások felett, hiába változott meg a világ, maradni kell az idealizált régi felfogásnál, mert az kényelmesebb. Akkor vajon valójában ki is a lusta, kényelmes, magát sajnáltató, a feladatra nem eléggé felkészült kismama, vagy az, aki úgy véli szívesebben élne a múltba a jelen minden kényelmével...



Na nézzük szép sorjában. a nők, anyák élete régen sem volt fenékig tejfel, most sem az, de a társadalmi szerepük változott. Felesleges visszasírni, még rosszabb idealizálni a múltat. Az, hogy a papám eltartotta a mamámat, és mindkettejüknek tiszta szerepük volt a családban, jó dolog volt, de semmivel sem volt jobb, mint most, amikor a házaspár szintén teremthet tiszta helyzetet. Ez rajtuk múlik.



Óvakodnék családi szerepekben pozitív példának hozni olyan természeti közösségeket, amelyek legtöbbjében a gyermekhalálozás igen magas, a család éhezik, a férfiak tiszteletét pedig a nők úgy érik el, hogy csonkolják magukat, vagy gyermekeiket. A természeti népek életben próbálnak maradni, úgy szülnek gyermeket, hogy tudják, nem valószínű, hogy fel tudják őket nevelni, ezért az egész közösség segít a picik körül. Nem lehet összehasonlítani a mi társadalmunkkal az ő helyzetüket.



Miss Jajdeszépvagyok típusú nők azért jönnek létre, mert a mai modern társadalom elvárja tőlük, csakúgy, mint az észak-afrikai törzsek anyáitól elvárták, hogy csonkítsák meg lányaikat a férjhezmenés kedvéért. Nem hiszem, hogy rosszabb anya lenne az, aki vonzó feleség is szeretne maradni, pontosan azért, hogy a családi tűzhely melegét a férje számára is biztosítsa, mint az, aki slampos mama-anya marad.



A szülés utáni depresszióról rengetegen nem tudják, micsoda, azt hiszik, na ez velük aztán nem fordulhat elő, (ahogy sok szülő gondolja, hogy vele aztán nem fordulhat elő mindaz, mint a szomszéd gyerek anyukájával) aztán meg jönnek szépen sorban a problémák, amire nincs felkészülve, és ahelyett, hogy segítenének neki, a társadalom még jól rá is tapos a kis előítéleteivel... A szülés utáni depressziónak hormonális okai vannak, hozzájárul a szülés lefolyása, a tejtermelőhormonok beindulása, az oxitocin hirtelen kiürülése. Egyáltalán nem az anyuka akaraterején, lelkierején múlik, aki így vélekedik, az tudatlanságáról tesz tanúbizonyságot.



Sajnos a cikkből nem tudtam meg, hogyan is kellene viselkedni egy nőnek, egy anyának manapság, pedig nagyon szeretném tudni, mert egész ügyesen zsonglőrködnöm kell a gyerekek, háztartás, munka, házasélet különböző szerepei között.A családi tűzhely melegével egyetértek, de szerintem ez nem a cikkben leírtakon múlik. Sőt, pont annak fordítottján, valahonnan a tolerancia, elfogadás, megértés, támogatás táptalajáról.



Engem elgondolkodtat a téma. Nem hiszem, hogy attól, mert valaki törődik az alakjával terhesség alatt és után, vagy márkás babakocsit vásárol, neten lóg (mi is azt tesszük épp), még nem lehet a családi tűzhely őrzője. Nem hiszem, hogy ilyen külsőségeken múlna a nőiesség, vagy az anyaság kérdése. Megváltozott a világ, természetes, hogy változnak vele az igények is. A mai dédmamák, ha még élnek, a háborúban voltak fiatalok, az életben maradásért küzdöttek, és a család összetartott. A baba körüli teendőkben részt vettek a nagynénik, az idősebb testvérek, a szülők, nagyszülők. A mostani nagyszülő voltak az első fecskék, akik saját fészket építhettek, mivel a 70-es években rengeteg panel épült. Ők már egyedül látták el a csecsemő melletti feladatokat. Segítségükre voltak dr. Spock tanácsai, a 3 óránkénti etetésekkel, a 3-4 hónapig tartó szoptatással, valamint a járóka, amibe a tipegőket tették, amíg a házimunkát el nem végezték. Úgy vélték, a babát nem szabad felkapdosni, mert elkényeztetjük, és akkor fogja átaludni az éjszakát, ha hagyják sírni a kiságyában, mert előbb-utóbb elfárad. A szüleimet még testi fenyítéssel fegyelmezték az óvodában, iskolában, bennünket "csak" lelki megfélemlítéssel, megalázással edzettek. Szerencsére a pszichológia rengeteget fejlődött ez idő alatt, és a mai szülők már szép szóval, türelemmel szeretnék nevelni a gyerekeiket. Ha lehet, sokáig és igény szerint szoptatják őket, és őszintén bevallják, hogy a tejtermeléshez, a türelemhez alvásra, pihenésre van szükségük. Mernek beszélni a gyermeknevelés nehézségeiről is, nemcsak az idilli "nincs annál szebb, boldogabb, mint amikor a gyermeked van" kliséről. Mondhatnám, hogy ezáltal nagyobb felelősséget vállalnak, mert meg kell küzdeniük a mai hazai társadalom véleményével, prűdségével. Hogyan is tudná biztosítani az otthon melegét az a nő, aki fáradt, slampos, elégedetlen a saját testével, lelkével, mindig másokért fárad, és erről, soha semmilyen körülmények közt nem beszél...
Válaszolok
Bernadett válasza: jurakkata bejegyzésére 2016-12-28 20:32:37
Mekkorák a gyermekei?
Válaszolok
Alíz 2016-12-28 20:07:46
Kedves Kata! nagyon igazad van,jól látod a dolgokat,lépten-nyomon ezzel találkozom, remelem a fiaim felesegei nem ilyen nök lesznek.
Válaszolok
Henrietta 2016-12-28 19:18:25
Még egy megjegyzés a korábbiakhoz:

Az hogy vannak ilyen nők is, még nem általánosítja a mai női társadalmat, és nem a liberális és feminista eszmék termelték ki. Ilyen nők mindig is voltak, de volt annyi eszük, hogy nemes és gazdag emberekhez mentek hozzá, és dadát fogadtak a gyerekeik mellé. A kedves dédi nem ilyen volt. Ma is vannak olyan anyák, mint akkor a dédik. DE egy gazdag üzletember, vagy egy politikus mellé, nem a tüzhely mellett főzőcskéző házias feleség való, hanem olyan nő, aki abban a világban helyt tud állni. Csinos, ismer mindenkit, meg tud jelenni. Vigyáz a férje megjelenésére is. Ezeknek a nőknek is megvan a helyük, és nem a tűzhely mellett. Fontos és hasznos társa lehet a megfelelő férfinak. Hát e leírt történetben rosszul ment férjhez, illetve a kedves férj rosszul választott feleséget. ENNYI, nem több a történet.
Válaszolok
Henrietta 2016-12-28 19:13:56
Részben megértem amiről írsz, de nem értek egyet.

Pár éve a tesóm büszkén bemutatta a csilli villi barátnőjét.

Karcsú, csinos drága ruhákban jár, kozmetika, manikűr, frizura minden a topon. Igazi kirakatbaba. Igen á, de ez nincs ingyen. Ehhez idő és pénz kell.

Amíg én az egyetemen magoltam az 500 oldalas könyveket, addig ő fitnessbe járt, kozmetikushoz, megtanulta a ruhákat ékszereket sminket viselni. Tudja min kinek hogyan áll jól Ez egy szakma ha úgy vesszük. A szépségnek ára van.

Elvette? Igen. De mit várt tőle, hogy a házasság után hirtelen átalakul ősanyává? Ugyan miből gondolta ezt? Egy ilyen nőnek semmilye sincs csak a szépsége. Ehhez ért ebből él, ez a fontos neki.

Vállalt gyereket? Igen. Rátolta a bátyámra? HÁT PERSZE. Hiszen mi mást csinált volna?

Nem ért hozzá, nem is érdekli. A gyerek sem neki kellett igazából hanem a bátyámnak.

Ki a hibás? hát a bátyám. Ha gyereket akart minek vett el egy kirakatbabát. Ezek a nők a gazdag üzletemberek mellé valók mutogatni, nem a családi tűzhely mellé főzni és pelenkázni.
Válaszolok
Magdolna 2016-12-28 18:41:06
Nagy igazság, minden szava igaz!Az egyenjoguságot sokan féleérteémezik, mikor szült férfi gyereket? Mindenkinek meg van a maga feladata, mellesleg a szüléssel járó katarzis ékményét semmiért nem adnám, ugy ahogy van, a fájdalommal együtt. Hála az égnek a szülés utáni depressziót nem ismerem, csak azt, hogy jól lássam el a gyermekem, legyen levegőn eleget, mozogjon eleget és mindent csináljak ugy, ahogy neki a legjobb. Nem vitatom, van ilyen, sajnálom is az illetőt érte.

A gyerek nem játék, nem a mi szórakoztatásunkat szolgálja és bizony valóban az anya feladata, hogy érzelmet, melegséget, szeretet adjon, ebben a sivár világban. Szilárdan, két lábbal kell állnia a földön. Tudom, sokat változott a világ, de az anyai érzés nem szabad, hogy változzon.Soha nem itélkezem, mert mindenki utja más, mindenki maga tudja a keserveit. Mindenesetre boldog vagyok, hogy sikerült 2 gyermeket ugy felnevelnünk, hogy büszkék lehessünk rájuk. Azt hiszem, ennyi elég!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?