Nem ártana tudni, hogy egy nőnek hogyan is kellene viselkednie

Remélem, nem bántok meg senkit azzal, amit most írok. De határozottan az a véleményem, hogy a nők nagy része baromira nem tudja, hogy mi is lenne a dolga, hogyan kell egy nőnek viselkedni és milyen szerepet kellene betöltenie egy családban. Amúgy meg tényleg vannak, akik alkalmatlanok anyává válni...mondjuk, azzal nincs is baj egészen addig, amíg ki nem találja magának, hogy neki "gyerek kell".

Hát mi a túrónak kellene ugyan neked egy baba, ha csak azért nem, hogy egy újabb szerepben tetszelegj, te Miss Jajdeszépvagyok? Hogy a négyszázezres babakocsiban tologasd a gyereket, meg siránkozz, hogy "szülés utáni depresszióm van", holott csak lusta vagy felkelni a gyerekhez éjjel...Nos, az én anyukám mondott egy nagyon jót, amikor egy ilyet hallott..."Nem depressziója van ennek, hanem ideje. Foglalkozzon inkább a gyerekkel, ne kibúvót keressen" Szóval igen, ebben azért mégiscsak van valami. (És most tekintsünk el attól, ha valaki tényleg ebben a betegségben szenved, nem róluk szól a bejegyzés, hanem azokról, akiknek egy kibúvó érv arra, miért is nem akarnak semmit sem csinálni a sóhajtozáson kívül). 

Szerintem azért (is) ilyen idióta a társadalmunk, mert felnőtt egy olyan generáció, aki megszokta, hogy ajnározzák, hogy minden róla szól, hogy Ő és Ő és Ő van a középpontban, a problémákat megoldják helyettük és amikor nehézség adódik, áll bambán, hogy "namostmilesz". Aztán az is ott van, hogy nem tudja, hogy mitől nő a nő és mitől férfi a férfi, így meg igen nehéz anyává és apává válni, megfelelő szülői mintát mutatni. 

Ismerek olyat, aki "végigcelebkedte" a terhességét, tisztára trendi volt a nő, meg még a posztjai is folyamatosan a gyerekvállalásról meg a megfelelő gyerekcipőről szóltak. Gondoltam, ez igen, ez a csaj felkészül, de rendesen...Aztán a szülés után sírt, hogy sír a gyerek, meg most hogyan kell pelenkázni, egyedül ne hagyják vele, amúgy meg úristen, ő képtelen erre.Gyereket gondozni. Meg aludni akar. Nos, azért ezt illett volna mondjuk 40 héttel előbb jól átgondolni, mert a gyerek nem visszaváltható dolog, szóval az ott marad, egy életre.

Az ilyen típusú nők persze ráfogják a szülésre a hangulatváltozásukat, sajnáltatják magukat, hogy így a gyerek miatt, úgy a gyerek miatt és mindig kib@szott jó kifogásuk van arra, hogy ők miért is nem csinálnak semmit. Az apa és a család persze jól helytáll (muszáj), meg toleránsak is...egy darabig. Aztán a Gyereknevelésre Képtelen Miss Jajdeszépvagyok csodálkozik, ha elválnak tőle, akkor meg ott marad a gyerek, akit a legjobban sajnálok. De az is van, hogy az Apa beáldozza magát és inkább a családdal marad, mert tudja, hogy így legalább a gyerek gondozva van. Mert szereti annyira a gyerekét, hogy inkább elviseli a hisztit, az önsajnáltatást és megpróbál a gyereke felé kompenzálni. Egy nő alkalmatlansága az anyaságra két másik embert tesz tönkre. Remek.

Szóval szerintem a kulcs a nő kezében van. Próbálkozzunk már meg felfogni, mi, nők, hogy mi vagyunk a családi tűzhely őrzője. És ez nem azt jelenti, hogy nekünk kell főzni. Sokkal inkább azt, hogy mi biztosítjuk a melegséget, hogy ne fagyjanak meg a szívek, ne tűnjenek el érzések..sajnos nem pozicionáljuk megfelelően magunkat, mert annyi más szerepben kell megfelelni, tudom. Munka, gyerek, család, magadra meg nem marad idő és fáradt vagy és nyűgös.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én nagymamám hajnalban kelt és mire felébredt a család, már be volt gyújtva, kész volt a tea, a reggeli, soha nem láttam szomorúnak és egyetlenegyszer sem hallottam panaszkodni, hogy ennyi gyerek van, meg mennyi munka és mellette a háztáji. Tette a dolgát és olyan érzelmi biztonságot nyújtott a család minden tagja számára, ami a mai napig, a halála után sem múlt el. Mert a gondoskodása, törődése egy életre megfelelő lelki útravalót adott mindannyiunknak. A főztjében ott volt a szeretete, amitől a"mama főztje" a legfinomabb.

Ma már legtöbbször mirelit, előregyártott ételeket esznek a gyerekek, gyorsan legyen kész, ne kelljen figyelmet fordítani rá...Nem tudom, ki érzi át, mit is akarok ezzel üzenni. Mielőtt még elkezdenének az ultrafeminista, nagyliberális női jogvédők kommentelni, szeretném hangsúlyozni, hogy nem gondolom azt, hogy a nőnek csak otthon, a konyhában a helye, meg maradjon csendben és kuss a neve. De nézzétek meg azokat az ősi társadalmi rendszereket, például afrikai törzsek, ahol mindenki tudja, mi a feladata, ahol a férfi vadászik, a nő gyereket nevel, főz. Szerintem baromira nincs "szülés utáni depressziójuk" és nincs gond a tisztelettel sem, mert a fiatalok tisztelik az időseket, a nő a férfit, a férfi a nőt. Szóval kéretik most kicsit elgondolkodni azon, hogy a nagy liberalizmus hova vezetett, mondjuk az amerikai társadalomban. Megőrültek az emberek, mert felcserélődtek, összemosódtak a szerepek, nincs identitás vagy torz a kép...(És külön bejegyzést fogok szentelni a "Gyerekmentes Övezet" rajongóinak, mert megéri.)

Azt gondolom, hogy ezt csak kicsiben tudjuk elkezdeni megváltoztatni. Amikor a gyereket nem a tévé neveli fel, hanem te olvasol neki esti mesét. Amikor meghallgatod, figyelsz rá, nem a telódat nyomkodod...amikor megkérdezed a férjedtől, hogy milyen napja volt és nem azt mondod, hogy "egyél, amit találsz", hanem készítesz neki valami vacsorát...közösen étkeztek, nem kutyafuttában. Azt hiszem, rajtunk, nőkön nagyobb a felelőssége annak, hogy milyen lesz a jövő, mint gondolnánk. És nem a politika fogja ezt jó irányba vagy rosszba terelni, hanem Te vagy Én.. És a lányod, akinek megtanítod, hogyan kell takarítani, főzni, babázol vele, nem csak az ipadjét nyomkodja...És aki nem fog meghátrálni, ha a saját gyerekét nem tudja álomba ringatni és nem hív majd kétségbeesve, hogy valaki oldja meg helyette a pelenkázást. Mert ha nem helyezzük vissza magunkat a melegség őrzőjének szerepébe, ha nem találunk vissza önmagunkhoz, azt hiszem, abban egyetértünk, hogy dilettáns és torz világban fogunk élni. És ez a jövő már elkezdődött.

Szeretettel: 

Jurák Kata

83
http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/32787/pics/lead_800x600.jpg
anyaság,felelősségvállalás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 83 db hozzászólás érkezett!
Dóra válasza: Biborka bejegyzésére 2016-12-28 18:41:04
Teljes mértékben egyet ertek veled!
Válaszolok
Dora 2016-12-28 18:28:20
Kedves Kata ! Tanulságos volt. Van ahol igazad van, van ahol kicsit sántít a dolog, de alapvetően egyetértek abban, hogy a család igazi lelke az édesanya. Engem egyedül nevelt édesanyám, soha egy panasz szót nem hallottam Tőle, mikor rólunk ( rólam és nővéremről ) volt szó. Ő egyik tanáromtól, én pedig édesanyámtól tanultam : Ha a gyermeked kiskorában mesél valamit vagy beszélgetni szeretne esetleg kérdése van, dobjunk el mindent és csak rá figyeljünk, hogy miért ? Mert ha nem így teszünk később nem fog hozzánk fordulni. És igaza volt. Én a mai napig anyukámat hívom, ha valami gond van. És itt most leszögezném : Karrier és család nem zárja ki egymást. Legyen ez az utószó :) Köszönöm a cikket kellemes és érdekes olvasmány volt.
Válaszolok
Katalin 2016-12-28 17:22:25
"Aztán az is ott van, hogy nem tudja, hogy mitől nő a nő és mitől férfi a férfi, így meg igen nehéz anyává és apává válni, megfelelő szülői mintát mutatni. "



:) Erre azért még várnám a választ...





"Aztán a szülés után sírt, hogy sír a gyerek, meg most hogyan kell pelenkázni, egyedül ne hagyják vele, amúgy meg úristen, ő képtelen erre.Gyereket gondozni. Meg aludni akar. Nos, azért ezt illett volna mondjuk 40 héttel előbb jól átgondolni, mert a gyerek nem visszaváltható dolog, szóval az ott marad, egy életre.'



Erre nem lehet felkészülni. Ezt meg kell élni, túl kell élni, kezelni kell(ene) tudni. Aztán majd az idő megoldja.



Én is elolvastam minden könyvet, ami a kezembe került a várandósság alatt.

Aztán, amikor egyik éjszaka többször ingáztam az ágyam és a kiságy között én is azt gondoltam "ha még egyszer megnyikkan, kiugrom az ablakon."

És ahogy telet az idő egyre jobban összeszoktunk. Ő kevesebbszer ébredt én meg már csukott szemmel is tudtam pelenkát cserélni. Így megy ez. :)
Válaszolok
jurakkata
jurakkata válasza: Márta bejegyzésére 2016-12-28 17:18:53
Kedves Márta! Igen, kettő gyermekem van.
Válaszolok
Márta 2016-12-28 17:12:07
Jurák Kata! Van egyáltalán gyereked? Szültél te már?
Válaszolok
Veronika 2016-12-28 16:57:01
Ajánlott olvasmányok a szülés utáni depresszió és a kulturális különbségek kapcsolatáról:

https://www.hindawi.com/journals/nrp/2012/181640/

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3939973/



Olvasni sosem késő :)
Válaszolok
Orsolya válasza: Biborka bejegyzésére 2016-12-28 16:03:41
Ebben egyetértek! Biztos a cikk írójának is van igaza és sok rossz példa vezette oda, hogy megírja ezt a cikket. Én 2 gyermekes anyuka vagyok és vállalom, hogy depressziós lettem a szülés után. Nem azért, mert megtehettem, de azért, mert azt hittem mindent elolvastam, mindent tudok a baba gondozásáról. De a gyakorlatban minden nehezebb. És én a vagány csaj nem panaszkodtam férjnek, senkinek, mert nem akartam beismerni, hogy van olyan, hogy én is elfáradok, tehetetlen vagyok, segítségre szorulok. Tettem a dolgomat, próbáltam minden problémát megoldani. A 6 hetes kontrollon férjemet tolta le a nõgyógyász, miért nem segít, nem vette észre, hogy depressziós vagyok. De már késõ volt. Ha kicsit is mutatok a gyengeségeimbõl néz, hogy miért hisztizek. Már nem így csinálnám. Más apuka a várandós feleségét nem engedi cipekedni, de én elrontottam a férjemet. Nem õ a hibás, hanem én, de tanultam belõle és próbálom alakítgatni. Van, aki a ló másik oldalára esik át, és meg sem mozdul. Fontos az egyensúly.
Válaszolok
Csaba Andor 2016-12-28 15:09:25
Amit Kata leirt minden szót mondatai mindegyik igaz !!!!!!!!!!!!!!!! A mai 20-50 évesig jönnek mennek és végül meg se állnak ha az unoka kérdezi mesélj de a mai Nagymamák azt monja az unokájának nemérek rá mert sok dolgom van , ez bizony azt jelenti elfeljtet mindent amit anno 60-as, 70-es és a 80-as évek volt , akik 60-ba vagy 70-es évekbe vagy már 80-évek szülötek azok a nők elfelejtet mindent de vannak kivételek és nagyon igazat adok Katának!!!!!!!!!!!!!!!
Válaszolok
Biborka 2016-12-28 15:07:26
Ki szeretném elemezni az alábbi bekezdést.

"Az ilyen típusú nők persze ráfogják a szülésre a hangulatváltozásukat, sajnáltatják magukat, hogy így a gyerek miatt, úgy a gyerek miatt és mindig kib@szott jó kifogásuk van arra, hogy ők miért is nem csinálnak semmit." A szülés egy hatalmas változást hoz az egész család, de főleg az anya életében, úgy fizikailag, mint lelkileg. És igen, a gyerek miatt van. Máskülönben szeretheti valaki a gyerekét, azért még nem jelenti, hogy minden egyes dolgot imád, ami a gyerekvállalással kapcsolatos (lásd: pelenkacserélés, hónapokon keresztül csak órákat aludni, aggódás stb.), miért ne panaszkodjon, ha úgy érzi, szüksége van rá. Neked minden egyes döntésed csak csodálatos következményekkel járt? Az élet nem fekete-fehér.

"Az apa és a család persze jól helytáll (muszáj), meg toleránsak is...egy darabig." Miért csak akkor állhat helyt a család és az apa, ha az anyának problémái vannak? Miért van az, hogy "beáldozza" magát a férfi, ha a családjával marad? De persze a nő, akinek mindezt természetesen automatikusan kellene csinálnia, ő nem hoz áldozatot, számára nem nehéz napi nyolc óra munka után még egy szakács, bejárónő és pedagógus dolgát is elvégezni! Számára az a kikapcsolódás. De ha a férfi bekapcsolja a mosógépet vagy elmosogat, akkor már papucs, aki "beáldozza" magát, és szegény, hogyan is bírja. A huszonegyedik században ez már kicsit túlzó duplastandard.

"Aztán a Gyereknevelésre Képtelen Miss Jajdeszépvagyok csodálkozik, ha elválnak tőle". Miért válnak el tőle? Mert képtelen egyedül felnevelni a gyerekét? Hányszor válnak el férfiaktól emiatt? És miért kellene egyedül felnevelnie a gyereket? Nincs annak a gyereknek apja és anyja egyaránt? Miért csak a nő feladata ez? És egyáltalán miért kell hibáztatni valakit azért, mert elválnak tőle? Hacsak nem a hűtlensége volt az ok, szerintem mindkét félen múlik, hogy milyen a sorsa egy házasságnak, és a gyereknek szintúgy.

Végezetül csak annyit: sajnálom, hogy egyes emberek ilyen maradi néztek miatt ítélik meg embertársaikat, és hogy úgy nosztalgiáznak a múlt felé, mintha akkor nem léteztek volna olyan teljesen elfogadott szörnyűségek, mint a családon belüli erőszak, a nyomorúság okozta alkoholizmus, gyermekhalandóság stb. Akkor is megvoltak a problémák, ahogy most is megvannak, de akkor sem azzal oldódtak meg, hogy egyesek felháborodottan lenézték azokat, akik rendelkeztek velük.
Válaszolok
Adrienn 2016-12-28 14:05:47
Nincs szülés utáni depressziója az afrikai nőknek, de el kell tűrniük, természetes számukra, hogy megerőszakolják őket, pontosabban nem is kérdés, hogy a nő akarja-e, vagy sem. Ez a dolguk, hogy ha a férfi akarja, ők hagyják. Amúgy meg örülhetnek, ha nem vágják le a csiklójukat, már bocs, h így leírom, de ez rendszeres náluk. Szóval a legkisebb gondjuk is nagyobb a baby blues-nál, őrzik a tűzhelyt igen, és próbálják kisakkozni, hogy miként legyen ebéd a semmiből, és mivel etessék meg a sok kis éhes szájat.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?