Nem ártana tudni, hogy egy nőnek hogyan is kellene viselkednie

Remélem, nem bántok meg senkit azzal, amit most írok. De határozottan az a véleményem, hogy a nők nagy része baromira nem tudja, hogy mi is lenne a dolga, hogyan kell egy nőnek viselkedni és milyen szerepet kellene betöltenie egy családban. Amúgy meg tényleg vannak, akik alkalmatlanok anyává válni...mondjuk, azzal nincs is baj egészen addig, amíg ki nem találja magának, hogy neki "gyerek kell".

Hát mi a túrónak kellene ugyan neked egy baba, ha csak azért nem, hogy egy újabb szerepben tetszelegj, te Miss Jajdeszépvagyok? Hogy a négyszázezres babakocsiban tologasd a gyereket, meg siránkozz, hogy "szülés utáni depresszióm van", holott csak lusta vagy felkelni a gyerekhez éjjel...Nos, az én anyukám mondott egy nagyon jót, amikor egy ilyet hallott..."Nem depressziója van ennek, hanem ideje. Foglalkozzon inkább a gyerekkel, ne kibúvót keressen" Szóval igen, ebben azért mégiscsak van valami. (És most tekintsünk el attól, ha valaki tényleg ebben a betegségben szenved, nem róluk szól a bejegyzés, hanem azokról, akiknek egy kibúvó érv arra, miért is nem akarnak semmit sem csinálni a sóhajtozáson kívül). 

Szerintem azért (is) ilyen idióta a társadalmunk, mert felnőtt egy olyan generáció, aki megszokta, hogy ajnározzák, hogy minden róla szól, hogy Ő és Ő és Ő van a középpontban, a problémákat megoldják helyettük és amikor nehézség adódik, áll bambán, hogy "namostmilesz". Aztán az is ott van, hogy nem tudja, hogy mitől nő a nő és mitől férfi a férfi, így meg igen nehéz anyává és apává válni, megfelelő szülői mintát mutatni. 

Ismerek olyat, aki "végigcelebkedte" a terhességét, tisztára trendi volt a nő, meg még a posztjai is folyamatosan a gyerekvállalásról meg a megfelelő gyerekcipőről szóltak. Gondoltam, ez igen, ez a csaj felkészül, de rendesen...Aztán a szülés után sírt, hogy sír a gyerek, meg most hogyan kell pelenkázni, egyedül ne hagyják vele, amúgy meg úristen, ő képtelen erre.Gyereket gondozni. Meg aludni akar. Nos, azért ezt illett volna mondjuk 40 héttel előbb jól átgondolni, mert a gyerek nem visszaváltható dolog, szóval az ott marad, egy életre.

Az ilyen típusú nők persze ráfogják a szülésre a hangulatváltozásukat, sajnáltatják magukat, hogy így a gyerek miatt, úgy a gyerek miatt és mindig kib@szott jó kifogásuk van arra, hogy ők miért is nem csinálnak semmit. Az apa és a család persze jól helytáll (muszáj), meg toleránsak is...egy darabig. Aztán a Gyereknevelésre Képtelen Miss Jajdeszépvagyok csodálkozik, ha elválnak tőle, akkor meg ott marad a gyerek, akit a legjobban sajnálok. De az is van, hogy az Apa beáldozza magát és inkább a családdal marad, mert tudja, hogy így legalább a gyerek gondozva van. Mert szereti annyira a gyerekét, hogy inkább elviseli a hisztit, az önsajnáltatást és megpróbál a gyereke felé kompenzálni. Egy nő alkalmatlansága az anyaságra két másik embert tesz tönkre. Remek.

Szóval szerintem a kulcs a nő kezében van. Próbálkozzunk már meg felfogni, mi, nők, hogy mi vagyunk a családi tűzhely őrzője. És ez nem azt jelenti, hogy nekünk kell főzni. Sokkal inkább azt, hogy mi biztosítjuk a melegséget, hogy ne fagyjanak meg a szívek, ne tűnjenek el érzések..sajnos nem pozicionáljuk megfelelően magunkat, mert annyi más szerepben kell megfelelni, tudom. Munka, gyerek, család, magadra meg nem marad idő és fáradt vagy és nyűgös.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én nagymamám hajnalban kelt és mire felébredt a család, már be volt gyújtva, kész volt a tea, a reggeli, soha nem láttam szomorúnak és egyetlenegyszer sem hallottam panaszkodni, hogy ennyi gyerek van, meg mennyi munka és mellette a háztáji. Tette a dolgát és olyan érzelmi biztonságot nyújtott a család minden tagja számára, ami a mai napig, a halála után sem múlt el. Mert a gondoskodása, törődése egy életre megfelelő lelki útravalót adott mindannyiunknak. A főztjében ott volt a szeretete, amitől a"mama főztje" a legfinomabb.

Ma már legtöbbször mirelit, előregyártott ételeket esznek a gyerekek, gyorsan legyen kész, ne kelljen figyelmet fordítani rá...Nem tudom, ki érzi át, mit is akarok ezzel üzenni. Mielőtt még elkezdenének az ultrafeminista, nagyliberális női jogvédők kommentelni, szeretném hangsúlyozni, hogy nem gondolom azt, hogy a nőnek csak otthon, a konyhában a helye, meg maradjon csendben és kuss a neve. De nézzétek meg azokat az ősi társadalmi rendszereket, például afrikai törzsek, ahol mindenki tudja, mi a feladata, ahol a férfi vadászik, a nő gyereket nevel, főz. Szerintem baromira nincs "szülés utáni depressziójuk" és nincs gond a tisztelettel sem, mert a fiatalok tisztelik az időseket, a nő a férfit, a férfi a nőt. Szóval kéretik most kicsit elgondolkodni azon, hogy a nagy liberalizmus hova vezetett, mondjuk az amerikai társadalomban. Megőrültek az emberek, mert felcserélődtek, összemosódtak a szerepek, nincs identitás vagy torz a kép...(És külön bejegyzést fogok szentelni a "Gyerekmentes Övezet" rajongóinak, mert megéri.)

Azt gondolom, hogy ezt csak kicsiben tudjuk elkezdeni megváltoztatni. Amikor a gyereket nem a tévé neveli fel, hanem te olvasol neki esti mesét. Amikor meghallgatod, figyelsz rá, nem a telódat nyomkodod...amikor megkérdezed a férjedtől, hogy milyen napja volt és nem azt mondod, hogy "egyél, amit találsz", hanem készítesz neki valami vacsorát...közösen étkeztek, nem kutyafuttában. Azt hiszem, rajtunk, nőkön nagyobb a felelőssége annak, hogy milyen lesz a jövő, mint gondolnánk. És nem a politika fogja ezt jó irányba vagy rosszba terelni, hanem Te vagy Én.. És a lányod, akinek megtanítod, hogyan kell takarítani, főzni, babázol vele, nem csak az ipadjét nyomkodja...És aki nem fog meghátrálni, ha a saját gyerekét nem tudja álomba ringatni és nem hív majd kétségbeesve, hogy valaki oldja meg helyette a pelenkázást. Mert ha nem helyezzük vissza magunkat a melegség őrzőjének szerepébe, ha nem találunk vissza önmagunkhoz, azt hiszem, abban egyetértünk, hogy dilettáns és torz világban fogunk élni. És ez a jövő már elkezdődött.

Szeretettel: 

Jurák Kata

83
http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/32787/pics/lead_800x600.jpg
anyaság,felelősségvállalás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 83 db hozzászólás érkezett!
Ági 2016-12-28 13:03:43
Az írás minden szava igaz és egyben szomorú.Főként,hogy az ilyen celebanyák vannak reflektorfényben,mintha ők lennének a mai világban a példaképek- ez is a mi felelősségünk,hogy ők inkább elrettentő példaként kerüljenek gyerekeink elé!!
Válaszolok
Gyöngyi 2016-12-28 12:20:24
Picit ferde tükör... Sok dologban van igazad... Csak egy a kérdés... miért a mama főzte a teát reggel és miért Ő gyújtott be? Anya akkor hol volt? És a mamák ma hol vannak? (Én pl. az enyémet 15 éve nem láttam...) A mai világban nem lehetnek tökéletes anyák. Nem lehet visszatekinteni az akkori és a mostani világot összehasonlítani! Nem élhetünk a múltban. A tévét és az ipadet kikapcsolhatjuk. Bármikor. Dolgozni viszont minden nő is elmegy, utána otthon ugyanannyi teher van, senki sem mos, takarít, vasal helyetted... 3 gyermek édesanyja vagyok, a legnagyobb tegnap töltötte a 14. évét. A középső 9 éves kislányom ételallergiás, ami miatt nem vehetem meg a bolti "szarokat". A legkisebb 7 éves, kis csibész. Mind a három kincsre oda kell figyelni, nevelni és terelgeti kell őket, mert ebben a mai világban már a kincsek könnyen el tudnak veszni.... És amit majd kiadok a kezemből amikor felnőtté válik, az a saját tükörképem lesz. Amit itthon tanult, látott... kb.
Válaszolok
Róbert 2016-12-28 10:41:49
Nem szeretnék elkeseríteni egyetlen fiatal lányt sem, de ez az igazság! Tisztelet a kivételnek! Sajnos van tapasztalatom, és egyértelműen úgy látom, hogy ezt az én (40-50 évesek) generációm cseszte el, a mára felnőtt lányok, ilyenek.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?