Nyitott házasság - megcsalás vagy párterápia?

Nehéz téma ismét, de azt gondolom, beszélni kell róla. Az utóbbi időben egyre több olyan esettel találkozom, amikor szerelmi háromszögben, nyitott házasságban élnek párok, ami azért mégiscsak fájdalommal jár. "Pedig minden olyan szépen indult és működött..." Elméletben.

Egy normálisan működő párkapcsolatban biztonságos kötődés alakul ki a felek között, ebbe pedig azért nehezen fér az is bele, hogy bárkivel, bármikor együtt lehetünk, "szabadon". Én azt gondolom, hogy akkor, amikor kimondod, hogy "nyugodtan legyél mással", nem azt üzened, hogy "nem vagy a tulajdonom", hanem azt: "inkább asszisztálok a félrelépésedhez, csak ne hagyj el engem". 

Amíg a harmadik el nem választ...

Meggyőződésem, hogy amikor egy pár úgy dönt, hogy nyitott kapcsolatban maradnak, akkor bizony az alapkapcsolatban már van valamilyen sérülés.

Sokan azt gondolják, hogy az évek múlásával eltűnik a szenvedély, kell a megújulás, de mondok valamit: ez nem az idő múlásával áll összefüggésben, hanem inkább azzal, hogy milyen mély intimitás van köztük.

Igen, a szexualitás ellaposodása valóban adhat okot arra, hogy külső inger érjen bennünket, és erre az új emberre rá tudja vetíteni a vágyait. 

Meggyőződésem, hogy bár a nyitott házasság az intimitás nehézségeit oldhatja, de ez még erősebb problémákat fog felvetni, és most nem csak a féltékenységre gondolok elsősorban. Párterápián erre a kérdésre például nem tudják a választ: vajon miért nem tud a mi kettőnk intimitása elegendő lenni számunkra? Miért kell más is?

Azt gondolom, ha erre a kérdésre megtalálják a választ magukban, nem lesz szükségük újabb és újabb emberekre...Egy kapcsolat kétszereplős. Mondhat bárki bármit, sérülés nélkül nincs szerelmi háromszög. Négyszög meg pláne. 

Ha házasságban élsz és azt gondolod, hogy attól még jobb lesz, hogy megengeded a másiknak, hogy nyugodtan élje meg a szexualitást mással is, ne csak veled, szeretném, ha elgondolkodnál azon, hogy miért is kellett akkor összeházasodnotok? A házasság intézménye nem neked való, ha annak alapjához, a hűséghez ilyen a viszonyod. 

A "kedvencem", amikor valaki a gyerekeire fogja, hogy azért él nyitott házasságban, hogy ne váljon el, mert akkor a csemeték csonka családban nőnek fel. Kicsit érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon sokkal jobb -e egy életet hazugságra építeni és eljátszani a mintaapa, mintaanya, mintacsalád képet, mint vállalni a döntéseinket? Milyen képet mutat vajon így a szülő a gyerekének?

De akkor mi a megoldás?

Minden párkapcsolat más, nem tudok tuti receptet, ami mindenkinél beválna. De abban biztos vagyok, hogy a nyitott kapcsolat vitákat, féltékenységet (amit kénytelen elfojtani magában), fájdalmat generál.

Ha tényleg nem működik jól a házasság, véleményem szerint érdemes inkább kilépni belőle, vagy ha megéri a küzdelmet, akkor plusz résztvevők bevonása nélkül harcoljatok érte. 

Szeretettel: Jurák Kata

Címkék: Jurák Kata
1
http://kata.blogstar.hu/./pages/kata/contents/blog/34020/pics/lead_800x600.jpg
Jurák Kata
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Szilvia 2017-02-22 12:10:18
Valamilyen szinten igaza van. De nem teljesen. Azért az afrikai törzsekben sem olyan idilli az élet, ahol a feleség tulajdon, a gyerek meg "fogyóeszköz". Nagyanyáink élete sem volt idilli, sokszor boldog sem, csak kussolni kellett róla, mert rossz asszony volt aki panaszkodott.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?