2016.05.03.

Amikor rájössz, hogy elveszítheted...amikor felismered, hogy egy pillanat alatt megváltozhat minden...akkor döbbensz rá, milyen ajándék az, hogy ismerheted, hogy az életed része, hogy nélküle semmi lennél.

2016.04.25.

Anya vagyok. Két embernek adtam életet. Két emberke vált ki a testemből...de örökre a részeim maradnak. 


Tudjátok, nem megszülni nehéz egy gyereket és még csak nem is nevelni őket. A legnehezebb rész az, hogy elengedd...hogy tudd, belőled vannak, te adtál nekik lehetőséget az Életre, de a többi már csak rajtuk múlik.

2016.04.20.

Nézed a tested a tükörben. Már nem tökéletes..mondjuk, soha nem is láttad annak. Hiába mondták, hogy “szép vagy” és hiába dicsért a szerelmed, te mindig találtál hibát magadon. Aztán az évek múlásával már tényleg nem olyan feszes a bőröd, és valóban látszanak szarkalábak a szemed alatt..De most, amikor belenézel a tükörbe, mégis másként látod magad. Nézed a hasad…két gyermeket hordtál benne kilenc hónapig. Nézed a kezed..mennyit emelted fel még huszonkilósan is őket. Nézed a hajad..már megjelentek az ősz szálak..de nem bánod. Nézed a lábad..mennyit futottál utánuk..fáj a derekad a sok hajolástól és emeléstől, a terhességtől, az évek súlyától. Mosolyogsz és tetszik, amit látsz. Egy érett nő mosolyog vissza rád a tükörből, aki nem dőlt be annak, hogy olyanná kellene válnia, mint a celebanyukáknak a tévéből. 

2016.04.20.

Nehéz út vezet odáig, hogy hálás legyél a nehézségért is. Amikor annyi átsírt éjszaka és betegség és csalódás és mélypont van az életedben, hogy azt gondolod, ép ésszel ezt nem lehet kibírni, nem hiszed el, hogy mindez a javadat szolgálja. Csak a fájdalmat érzed, ami szétszakít belül, csak azt látod, hogy minden nap történik valami olyan dolog, ami még mélyebbre húz. 

Persze baromira azt gondolod, hogy "na, ennél lejjebb nem lehetek", aztán mégis.

2016.04.19.

Kislányként, a nagymamáméknál mindig a "pirospöttyös" bögre volt az enyém. A mamám reggelente kamillateát főzött, amit persze kötelező volt meginni, mert "kell a meleg folyadék a pocakodnak"...Az évek múlásával persze egyre ritkábban voltam (sajnos) a mamánál, a "pirospöttyös" egyre ritkábban volt használatban. 


Már egyetemista voltam, amikor egyszer a mamánál pakolásztam és kezembe akadt az "én bögrém". Hátul volt, leghátul a polcon. Kivettem, mutattam a mamának, hogy "nézd, megtaláltam a kedvenc bögrém", mire ő halkan így felelt: "a tiéd, neked tettem félre, ha jössz, örülj neki. Régóta vár".
Ekkor persze belém hasított a felismerés, hogy nagyon ritkán látogatom meg őt...a bögre pedig szinte sosincs használatban, azért került egyre hátrébb...leghátulra. Várt rám, ahogy a mama is. De én nem mentem, mert annyira elfoglalt saját felnőtté válásom...


A mama sajnos már nem él. A bögre eltűnt, nem tudom hová lett. De azt tudom, hogy azóta a pirospöttyös bögre emléke egyet jelent a gyerekkorommal ...és a mama szeretetével. A szeretettel, ami nem rótta fel, hogy nem látogatom meg olyan gyakran már...

Jurák Kata

Címkék: család, Jurák Kata
2016.04.14.


Az én szüleim nem milliomosok és semmi sem ment könnyen nekik az életben. Mindenért megküzdöttek, a lakásért, autóért, hétvégi házért…és egymásért is.

Az én szüleim felneveltek becsülettel négy gyereket.