2016.05.19.


A legtöbbször már könnyek nélkül sírsz, mosollyal az arcodon...miközben azt érzed, hogy meghasad a szíved.

2016.05.15.

Néha annyira félünk az újtól, a változástól. Próbáljuk inkább eldobni magunktól, ahelyett, hogy megélnénk, hogy szembenéznénk vele...a feladattal, az érzéssel.

A legrosszabb azonban mégiscsak az, ha magunktól tartunk. A legnagyobb falakat mindig maga köré építi az ember. Észrevétlenül zárod be magad...saját börtönödbe.

Vannak, akik életfogytiglanra ítéltetnek..míg mások képesek arra, hogy kiszabaduljanak..mert megértik: az életben mindent azért kapunk, jót-rosszat egyaránt, hogy tanuljunk belőle, hogy megéljük. Mert minden pillanat ajándék.

És véssétek jól az eszetekbe: "Ami jön fogadjátok, ami megy, engedjétek.."

2016.04.20.

Nehéz út vezet odáig, hogy hálás legyél a nehézségért is. Amikor annyi átsírt éjszaka és betegség és csalódás és mélypont van az életedben, hogy azt gondolod, ép ésszel ezt nem lehet kibírni, nem hiszed el, hogy mindez a javadat szolgálja. Csak a fájdalmat érzed, ami szétszakít belül, csak azt látod, hogy minden nap történik valami olyan dolog, ami még mélyebbre húz. 

Persze baromira azt gondolod, hogy "na, ennél lejjebb nem lehetek", aztán mégis.

2016.04.19.

Nagyon sokszor találkozom olyan élethelyzettel, amikor azt látni, hogy valaki annyira jól érzi magát az önsajnálatban, hogy az válik a komfortzónájává. Azt gondolom, hogy helye van annak, hogy egy kicsit sajnáld magad, de ez ne tartson tovább 24 óránál. Mi nők egyébként zseniálisan tudjuk sajnáltatni magunkat az önsajnálaton kívül - amiben szintén profik vagyunk. 

Aztán vannak, akik továbbfejlesztve ezt simán rátolják a társukra a saját hibájukat, felelősség nem vállalásukat és ilyenkor amúgy tényleg nehéz nemet mondani, mert naná, hogy segítesz a másikon, mert "szegény ő"...neki milyen rossz, nélküled nem is élne, ésatöbbi. De tudjátok, azt gondolom, hogy néha az a segítség, ha nem segítesz.

Álljon fel egyedül a padlóról, tanulja meg, hogy a tetteinek következményei vannak, amit sírással nem lehet megoldani és te nem állhatsz mindig oda helyette, míg ő törölgeti a könnyeit.

A felelősséget mindenkinek vállalnia kell a tetteiért, a döntéseiért. És neked a saját életedet kell élned. Nem az övét.

Szeretettel: 

Jurák Kata

2016.04.14.

Amikor egy-egy barátnőm felhív hüppögve/sírva/kiborulva, az első kérdésem az, hogy hol van. (Ezen persze meglepődnek, mert milyen idétlen kérdés ez ebben a “súlyos” helyzetben.)