2016.05.03.

Amikor rájössz, hogy elveszítheted...amikor felismered, hogy egy pillanat alatt megváltozhat minden...akkor döbbensz rá, milyen ajándék az, hogy ismerheted, hogy az életed része, hogy nélküle semmi lennél.

2016.05.02.

Minden pillanatot, amit megélsz, ajándékba kapod. Senki sem tudja, meddig él. Senki nem tudja, hogy mennyi adatott.

Te, és egyedül te vagy a felelős azért, hogy milyen érzéseket keltesz másokban, milyen emlékeket őriznek mások rólad a szívükben.

Élj úgy, hogy amikor rád gondolnak, mosolyogjanak az emberek. Legyél te az öröm forrása, legyél te az, akivel szeretnek együtt lenni... 
Legyél napfény, legyél ragyogás, legyél pótolhatatlan.

Csodás májust...!

Szeretettel: 

Jurák Kata

2016.05.02.

Szerintem az egyik lehető legnagyobb ütés, amit tudsz mérni egy másik emberen az az, ha visszaélsz a bizalmával. Ez olyan érzés, mintha kést döfnél a szívébe.

2016.04.27.

Szerintem meg kell húzni a határvonalat, hogy meddig engeded meg magadnak, hogy "elnézd, megértsd, toleráld" a másik viselkedését, ami számodra bántó.

Persze, tudom én azt, hogy mindig van mentség arra, ha az ő szenvedéstörténete miatt ingerültebb veled és az is természetessé vált köztetek, hogy mindig az számít, hogy Vele mi van - és kicsit sem érdekli, hogy Te hogy vagy, te mit érzel. Tudod, az ilyen kapcsolatokban neked nem kell mártírként benne lenned.

2016.04.26.

Ha az út, amin jársz, csakis fájdalommal jár...az nem a te utad.

Meg kell tanulnod nem-et mondanod, elmenni onnan, ahol kihasználnak, becsapnak, hazudnak neked.

Nem másokért, magadért.

Mert becsülöd magad annyira, hogy boldog akarsz lenni.

Ne húzd sokáig, bízva abba, hogy megváltozhat az, ami nem működik. Időpocsékolás és felemészt teljesen.

 

Annyira hiábavaló azt gondolni, hogy a régi romokon új palota épület. Tudod, még ha fel is tudod húzni az új épületet, az alapja mégiscsak az a rom lesz, amiről tudod, hogy miért is vált lakhatatlanná.. 

Építs újat, ne félj attól, hogy nem fog menni. 
Attól tarts inkább, hogy nem vesztegettél-e már túl sok időt hiába...boldogtalanul.

Szeretettel: 

Jurák Kata

2016.04.25.

Anya vagyok. Két embernek adtam életet. Két emberke vált ki a testemből...de örökre a részeim maradnak. 


Tudjátok, nem megszülni nehéz egy gyereket és még csak nem is nevelni őket. A legnehezebb rész az, hogy elengedd...hogy tudd, belőled vannak, te adtál nekik lehetőséget az Életre, de a többi már csak rajtuk múlik.

2016.04.24.

Ha szeret, nem hagy kétségek között. nem vágja rád a telefont és még véletlenül sem akarja, hogy sírj.

Ha szeret, nem akar neked fájdalmat okozni, még akkor sem, ha te megbántottad őt. Nem vesz revansot és nem csinál hatalmi játszmákat, nem taktikázik.

Ha szeret és fontos vagy neki, nem csak ígér, nem csak hiteget. Mindig őszinte veled, mert tisztel annyira, hogy elmondja az igazságot.

Címkék: Jurák Kata, szerelem
2016.04.22.

Néha tényleg a legbeszédesebb az, ha nem mondasz semmit...és igen, van az úgy, hogy a legtöbb, amit adhatsz magadból másnak..az a hiányod. 


Mert ha szereted, ha szereted és jobban szereted magadnál.. ha nem a kapcsolat lehetőségét látod benne, hanem Őt magát, a Lelkét...akkor nem is akarsz megmagyarázni neki semmit. Mert bízol benne, tudod, hogy vannak dolgok, amiket egyedül kell megoldania, vannak érzések, amit neki kell megélnie.

2016.04.22.

Az évek alatt megtanulod: ha valakinek fontos vagy, akkor keres. És már nem mantrázol önmegnyugtató kibúvókat, hogy “azért nem hív, mert nem ér rá..” vagy “biztos nincs alkalma arra, hogy megcsörgessen”. Nem. Az idő múlásával komoly tapasztalatot szerzel abban, hogy helyén kezeld a dolgokat.

Ha valaki akar téged, az időt szakít rád. Érdekli, hogy mi van veled, akarja hallani a hangod. És nem csak akkor, amikor Neki szüksége van Rád. Mert szeret. Mert fontos vagy neki. Tudod, úgy igazán…és nem csak szavakkal. Igen, az évek múlásával már nem az számít, hogy ki mit mond. Hanem az, hogy ki mit tesz.

Azt hiszem a legnagyobb hiba mégiscsak az, amikor nem szabunk határt a gondolatainknak. Felruházunk embereket olyan tulajdonságokkal, amivel nem rendelkeznek, mást látunk dolgokba, mint amik valójában.
Egy idő után megtanulod persze a finom különbségtételeket...de addig..addig még sokszor kerülsz a padlóra, döngetsz zárt ajtókat, és sírod könnyesre a párnád.
Tudod, a legnehezebb mégiscsak az, hogy be kell ismerned önmagad kudarcát.

Régebben úgy gondoltam, hogy minden találkozás mély nyomot hagy a lelkünkben. Meg azt is, hogy addig maradj, amíg be nem teljesítetted a küldetésed a másikkal kapcsolatban.
Most már azt gondolom, hogy minden találkozás egy felismerés. Felismered, hogy szükséged van rá..vagy tartod annyira erősnek magad, hogy tudsz nemet mondani.
Mert értékeled magad annyira, hogy tovább lépj, mert az már csak visszahúzna, leuralna.
Nincs szükség mantrákra, hogy “megváltozik”, meg hogy:”minden jó lesz”. Egész egyszerűen tovább kell állni a felismeréssel a szívedben: azért kaptad, hogy tudd, mire nincs szükséged.
Nem kell túlbonyolítani. Tényleg nem.

Jurák Kata

2016.04.22.

A Nő útközben ezerszer végigmondta magában, hogy mit és hogyan fog majd mondani a Férfinak. Elhatározta, hogy Ő most nagyon nyersen és kendőzetlenül őszintén fog beszélni, mert a Férfi ezt érdemli. És természetesen majd jól kiadja a Férfi útját, mert nekik nincs közös jövőjük. Ez biztos. Győzködte magát, hogy csakis ez lesz a legjobb megoldás, nincs más opció. Arra is felkészült, hogy gigantikus veszekedés lesz a találkozóból, mert ahogy a Férfit ismeri, nem fogja annyiban hagyni, hogy így beszéljen vele.