2016.04.20.

Nézed a tested a tükörben. Már nem tökéletes..mondjuk, soha nem is láttad annak. Hiába mondták, hogy “szép vagy” és hiába dicsért a szerelmed, te mindig találtál hibát magadon. Aztán az évek múlásával már tényleg nem olyan feszes a bőröd, és valóban látszanak szarkalábak a szemed alatt..De most, amikor belenézel a tükörbe, mégis másként látod magad. Nézed a hasad…két gyermeket hordtál benne kilenc hónapig. Nézed a kezed..mennyit emelted fel még huszonkilósan is őket. Nézed a hajad..már megjelentek az ősz szálak..de nem bánod. Nézed a lábad..mennyit futottál utánuk..fáj a derekad a sok hajolástól és emeléstől, a terhességtől, az évek súlyától. Mosolyogsz és tetszik, amit látsz. Egy érett nő mosolyog vissza rád a tükörből, aki nem dőlt be annak, hogy olyanná kellene válnia, mint a celebanyukáknak a tévéből. 

2016.04.20.

Nehéz út vezet odáig, hogy hálás legyél a nehézségért is. Amikor annyi átsírt éjszaka és betegség és csalódás és mélypont van az életedben, hogy azt gondolod, ép ésszel ezt nem lehet kibírni, nem hiszed el, hogy mindez a javadat szolgálja. Csak a fájdalmat érzed, ami szétszakít belül, csak azt látod, hogy minden nap történik valami olyan dolog, ami még mélyebbre húz. 

Persze baromira azt gondolod, hogy "na, ennél lejjebb nem lehetek", aztán mégis.

2016.04.19.

Amikor megkérdezik tőlem, hogy mitévő legyen valaki akkor, amikor megtudja, hogy az, akit ő még szeret, de már szakítottak., szóval a Nagy Ő mással vigasztalódik...mindig mosolygok egy kicsit. 

Mert tudod, úgyis visszajön. Mindig visszajönnek. Ha fizikálisan nem is, de elérkezik az a pont, amikor rád fog vágyni, amikor tudja, hogy rossz döntést hozott..és bánja, nagyon bánja, hogy téged elhagyott.

Legszívesebben visszaforgatná az idő kerekét, és gyávának tartja magát, mert megijedt a saját érzéseitől vagy mert nem akarta elhinni, hogy mással nem éli meg azokat a csodákat, amit veled.

Lehet, hogy eltelik néhány hónap..van, hogy évek. De elérkezik a pillanat, amikor belátja, veled kellett volna maradnia..Akkor persze már neked nem kell és zárod ki az életedből örökre...És azt a fájdalmat, amit most te érzel, hogy darabokra szakítja a szíved, hogy meg tudnál őrülni, mert tudod, hogy mással van..azt Ő is át fogja élni.

Igen, egyszer majd azt mondod halkan magadban, miközben bezárod a szíved ajtaját előtte, hogy "kiegyenlítetlen számlát nem hagy az élet". És eszedbe jut majd, amit mondtam..Mindig vissza akarnak jönni egyszer...de akkor valószínűleg neked nem kell már.

Mert kiegyenlítetlen számlát nem hagy az Élet.

Amit megítélsz, megkapod te is. Át kell élned, hogy megtanuld, nem mondhatsz ítéletet, mert nem a te dolgod megítélni másokat.
Nekem évekbe telt, hogy felismerjem azt, bármi – minden – amit teszel nyomot hagy az univerzumban, mások szívében, lelkében. És minden fájdalmat, amit másoknak okoztál, te is át fogod élni. Visszakapod. Készülj fel rá.

Szeretettel: 

Jurák Kata

2016.04.19.

Lehet, hogy most azt látod, minden összeesküdött ellened és nem érted, miért történik veled ennyi rossz. Úgy érzed, már nem bírnál ki még egy pofont az élettől, de amikor újabb csalódás ér, még mindig fel tudsz állni. Mert fel akarsz. Mert fel kell. Csakazértis.


De van egy jó hírem: mindazok a nehézségek, amik nem tudtak végleg megtörni, erőssé tesznek...azok, akik csalódást okoztak, sárba akartak taposni, egyszer irigykedve néznek majd rád. És tudod, azok a nehézségek, amiken keresztülmentél mind arra voltak jók, hogy megtudd, mennyit bírsz, milyen erős vagy. 


És lehet, hogy most azt látod, hogy baromira a gödör alján vagy és arra gondolsz, hogy milyen jó lenne most egy luxusházban, odafent, mint azok, akik belelöktek a föld mélyébe...
De hidd el: elérkezik az idő, amikor megtudod, hogy a gödör igazából megóvott téged egy tornádótól, ami új világot készített el számodra, kisöpörve minden szemetet az utadból, lerombolva a pompás palotákat, felhőkarcolókat, bástyának hitt erődítményeket...és amit te is megláthatsz, ha összeszeded magad és kimászol onnan, nagyon mélyről. 
És még valami: ne a romokra építs, azokra sosem. Építs újat. Stabilat. Erőset. Lehet, hogy csak néhány téglát találsz kezdetben...de azok a téglák biztos alapok lesznek. Ebben biztos vagyok. 

Szeretettel: 

Jurák Kata

2016.04.19.

Nagyon sokszor találkozom olyan élethelyzettel, amikor azt látni, hogy valaki annyira jól érzi magát az önsajnálatban, hogy az válik a komfortzónájává. Azt gondolom, hogy helye van annak, hogy egy kicsit sajnáld magad, de ez ne tartson tovább 24 óránál. Mi nők egyébként zseniálisan tudjuk sajnáltatni magunkat az önsajnálaton kívül - amiben szintén profik vagyunk. 

Aztán vannak, akik továbbfejlesztve ezt simán rátolják a társukra a saját hibájukat, felelősség nem vállalásukat és ilyenkor amúgy tényleg nehéz nemet mondani, mert naná, hogy segítesz a másikon, mert "szegény ő"...neki milyen rossz, nélküled nem is élne, ésatöbbi. De tudjátok, azt gondolom, hogy néha az a segítség, ha nem segítesz.

Álljon fel egyedül a padlóról, tanulja meg, hogy a tetteinek következményei vannak, amit sírással nem lehet megoldani és te nem állhatsz mindig oda helyette, míg ő törölgeti a könnyeit.

A felelősséget mindenkinek vállalnia kell a tetteiért, a döntéseiért. És neked a saját életedet kell élned. Nem az övét.

Szeretettel: 

Jurák Kata

2016.04.19.

Kislányként, a nagymamáméknál mindig a "pirospöttyös" bögre volt az enyém. A mamám reggelente kamillateát főzött, amit persze kötelező volt meginni, mert "kell a meleg folyadék a pocakodnak"...Az évek múlásával persze egyre ritkábban voltam (sajnos) a mamánál, a "pirospöttyös" egyre ritkábban volt használatban. 


Már egyetemista voltam, amikor egyszer a mamánál pakolásztam és kezembe akadt az "én bögrém". Hátul volt, leghátul a polcon. Kivettem, mutattam a mamának, hogy "nézd, megtaláltam a kedvenc bögrém", mire ő halkan így felelt: "a tiéd, neked tettem félre, ha jössz, örülj neki. Régóta vár".
Ekkor persze belém hasított a felismerés, hogy nagyon ritkán látogatom meg őt...a bögre pedig szinte sosincs használatban, azért került egyre hátrébb...leghátulra. Várt rám, ahogy a mama is. De én nem mentem, mert annyira elfoglalt saját felnőtté válásom...


A mama sajnos már nem él. A bögre eltűnt, nem tudom hová lett. De azt tudom, hogy azóta a pirospöttyös bögre emléke egyet jelent a gyerekkorommal ...és a mama szeretetével. A szeretettel, ami nem rótta fel, hogy nem látogatom meg olyan gyakran már...

Jurák Kata

Címkék: család, Jurák Kata
2016.04.18.

Nem kell mindig felhőtlenül boldognak lenned. A rózsaszín szappanbuborék is szép, sokan csodálják, de amint kipukkad, csak egy löttyként tekintenek rá. A valóság másként hat, ha nézed a buborékot, színes prizmákat is láthatsz általa..de a világ nem változott, csak te láttad másként..a te nézőpontod nem volt valós. 
Szerintem meg kell tanulni kezelni, ha a buborék kipukkad.

Vannak, akik a löttyre is úgy néznek, mint a buborékra, nem fogadják el, hogy ennyi volt, vége...míg mások a lábukkal eltörlik, nehogy nyoma maradjon. És akad, aki szomorúan ugyan, de elfogadja: ez kipukkadt ..és továbblép..örülve annak, ha újabb buborékot lát útja során.

2016.04.17.

Amikor valamelyik ismerősöm felhív, hogy "vége, elegem volt, elköltöztem tőle", rendszerint már a hanglejtéséből és a szövegkörnyezetből sejtem, hogy ez most valóban végleges szakítás vagy csak drámázás. De azért mindig meg szoktam kérdezni, hogy "minden holmidat elhoztad?"

2016.04.16.

Az a baj a legtöbb kapcsolattal, hogy nem tudnak játszmák és drámák nélkül egyszerűen csak boldognak lenni benne. Mert kell az egódnak, hogy érezd, a másiknak mennyire fáj a hiányod, és azért nem hívod, hogy ő hívjon és ne te emeld fel a telefont (mert azért azt mégsem), közben meg persze idegesen dobolsz az ujjaiddal, hogy mikor csörög már és percenként kérdezgeted magadtól, hogy “miért nem hív?!”.

2016.04.15.

A hálaadás életforma. Meg kell tanulnod hálásnak lenned mindenért: az életért, a családodért, a barátaidért, hogy van mit enned és van hol laknod.

Én ezt úgy szoktam csinálni, hogy minden reggel hálát adok legalább három dologért. Mások kávéval indítják a napot, én azzal, hogy arra gondolok, milyen nagyszerű, hogy egészséges vagyok, csodálatos gyerekeim vannak és van munkahelyem. Néhány másodperc csupán, de az egész napomat jól indítom, hiszen tudatosul, hogy mindenem meg van, amire szükségem van az életben. A hála átprogramozza a negatív érzéseket és rájössz, nincs miért keseregned, hiszen oly sok mindened van.  

Ha ott a hála a szívedben, eltörpül mellette az aggodalom, a félelem, egészen egyszerűen kiszorítja őket a hála. Mert nem fér meg egyszerre a két érzés benned. Csak rajtad múlik, melyiknek adsz teret.

Szeretettel: 

Jurák Kata