2016.04.14.

Nem szabad elfelejteni amikor úgy érzed, hogy a világ összedől körülötted: 
mindig eljön a reggel, mindig van napfelkelte és amikor felébredsz, rutinszerűen teszed a dolgod: felöltözöl, elmész vásárolni, dolgozol..a fájdalom, amit neked okoztak (vagy te okoztál magadnak) nem változtatja meg körülötted a világot. És te élsz tovább a megszokott kis életedben, mosollyal az arcodon, tanítással a szívedben. 
A fájdalom nem úr, hanem tanító.
Téged szolgál. A fejlődésedet.

2016.04.14.

Nagyon sokszor hallom, hogy "elengedtem, most már nem akarom, hogy így vagy úgy legyen vele.." , pedig dehogy..hiszen ott a fájdalom a hangjában, a tekintetében. Én ezt úgy tudom elképzelni, mintha egy lufit tartanál a kezedben. Egyre feljebb, magasabbra engeded, hogy szálljon, de a zsinórját görcsösen a markodban tartod, hogy nehogy elszálljon. És lehet, hogy már nem is látszik a messzeségben, csak egy kicsi pontnak tűnik lentről..és akkor úgy érzed, nincs is többé...pedig a zsinór ott van, a tenyeredben és néha annyira szorítod, hogy elfehérednek az ujjaid.

2016.04.14.

Az első megérzés, na az a jó. Amikor ösztönösen hátralépsz valakitől vagy éppen közelebb hozzá. Egy másodpercig felvillan benned egy érzés, amire vagy odafigyelsz (és tanulj meg odafigyelni rá) vagy egészen egyszerűen elhessegeted magadtól. Aztán persze mindig kiderül, hogy hallgatnod kellett volna az első megérzésre.

Tudod, az első hang, az angyalod szava. Néha libabőrös leszel..olyankor megérint és azt súgja: erre figyelj, ez most fontos!

És néha a jelenlétét is érzékeled, megváltozik a hőmérséklet néhány percre körülötted…és ha megtanulsz figyelni a jelekre: egy tollpihe a padlón, finom illat a szobában vagy amikor hirtelen melegség járja át a tested, akkor egészen biztosan tudhatod azt, hogy az angyalod melletted van és vigyáz rád.

Angyalai mindenkinek vannak. Isten azért küldte őket, hogy érezd, mennyire fontos vagy számára és azt, hogy vigyáz rád.

Szeretettel: 


Jurák Kata

2016.04.14.

Hidd el, hogy elérkezik az a pillanat, amikor amikor már nem akarsz olyan emberekkel együtt lenni, akik lehúznak, visszatartanak, a rosszat látják benned, könnyet csalnak a szemedbe. Eljön majd az az idő, amikor tudsz nemet mondani, kihúzni magad, erős lenni, tovább menni és nem akarsz nekik megfelelni.

2016.04.14.

Amikor egy-egy barátnőm felhív hüppögve/sírva/kiborulva, az első kérdésem az, hogy hol van. (Ezen persze meglepődnek, mert milyen idétlen kérdés ez ebben a “súlyos” helyzetben.)

2016.04.14.


Az én szüleim nem milliomosok és semmi sem ment könnyen nekik az életben. Mindenért megküzdöttek, a lakásért, autóért, hétvégi házért…és egymásért is.

Az én szüleim felneveltek becsülettel négy gyereket.

2016.04.13.

Sokat gondolkodtam azon, hogy leírjam-e. Mert egyébként akár megítélésnek is hathat(na), de nem annak szánom.

a legnagyobb egyéniségek az önimádatuk miatt vallanak szégyent

A legnagyobb szeretettel írom le a véleményemet – hangsúlyozom: az Én véleményem -, bár tudom, hogy ezzel nem mindenki tud azonosulni, ami számomra egyébként tényleg elfogadható dolog.

2016.04.12.

Már ezerszer érezted, hogy “belehalok”. Mégis itt vagy. Túlélsz. Nem fog szétszakítani a fájdalom, nem fog megölni az érzés.

Menj és higgy, mert akinek hite van, mindene van.

Nyugi. Most persze azt érzed, hogy “nem bírom” és legszívesebben egész nap csak bőgnél és dühös vagy mindenre és mindenkire, de el fog múlni. Nem baj, ha fáj. Sőt, fájjon.

2016.04.12.

Tegyél rendet az életedben. Nem azt mondom, hogy mindent és mindenkit dobj ki, de nézz körül alaposan, söpörd ki az oda nem illő dolgokat.

Szabadulj meg neheztelés nélkül a múlt fájó darabkáitól

Ami visszahúz, ami leural, ami könnyet csal a szemedbe, azt ne tartogasd, ne akarj rá nézni minden nap csak azért, mert megszoktad, hogy ott van és úgy gondolod, hiányozna.

2016.04.12.

Amikor mellettem parkolt le a luxuskategóriás autójával, a láthatóan nagyon drága napszemüvegében a gondosan elkészített frizurájával, rögtön megítéltem. Amikor mellettem jött, elkezdtem magamban tipikus jelzőket aggatni rá, hogy "biztosan több időt tölt a tükör előtt, mint én", és egészen biztosan "apuci és anyuci tette alá a gyönyörű autót". A pékségnél is együtt álltunk a sorban (itt még el is húztam a számat, hogy milyen nagy dolog lehet részéről, hogy a pórnéppel együtt vásárolja meg a reggelijét).

Azzal is szeretheted az embereket, ha meglátod, miben tudsz úgy a segítségükre lenni, hogy nem kérik azt. Meglátod a hiányt, amit Te be tudsz tölteni...

Aztán elkezdtem magam dicsérni, hogy milyen szuper vagyok, hogy nem szállok el magamtól és mindig fontos számomra a többi ember és én mennyit adakozok..itt egyébként majdnem elérzékenyültem a saját jóságomtól. És amíg ennyire el voltam ájulva a saját adakozó személyiségemtől, elfordítottam a fejem az aluljáró tetejéről, mert az öndicsőítő képbe nem nagyon illett bele a hajléktalan kéregető.